Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Mojs fia Mojs / Ompudinus alországbíró 121 1277. júl. 13., Bozsok A tartalmilag átíró oklevélben ismertetett pertörténet alapján (1. a regesztában) az itt említett pünkösdöt csak az 1277. évre érthetjük. Hogy Mojs ekkor országbíró lett volna, arról nem tudunk (vö. Zsoldos: Archontológia 33-34.), de mivel 1276 vége és 1277 júliusa közöttről nem ismerjük az országbíró személyét, továbbá a hivatal betöltői ekkoriban szinte néhány havonta-félévente is váltakoztak (1. uo.), ezért a lehetőség nem kizárható. Mivel az ezután a nyolcadik bírság után a végső ítéletet már Péc nb. Dénes alországbírója mondta ki júl. 13-án további érdemi tárgyalás nélkül, ezért feltételezhetjük, hogy Mojsot június második felében, július elején váltották le, és nyerte el a királynéi tárnokmesteri hivatalt (vö. Zsoldos: Archontológia 69.). Mivel a megjelenésre megadott határnap jún. 6. volt, és a kor szokásának megfelelően ennek a 7. napján nyilvánítottak meg nem jelentnek valakit, ezért az oklevél jún. 12. körül kelt. ___________________________________________ 144 Ompudinus alországbíró (Nos comes Ompudinus viceiudex curie domini regis): vezekényi (de Wezekyn) Bertalan fia Dénes személyesen megjelenve bemutatta a vasvári káptalan oklevelét, amely szerint Vs fia Miklóst és Wysa fiait: Fábiánt, Iso-t, Sebe-t, Pétert és Jánost elmarasztalták öt bírságban a mondott Dénes ellenében, és ezért Moys mester, volt országbíró megparancsolta, hogy baszti (de Bozth) Obulgan királyi ember vezesse be Dénest a vasvári káptalan tanúságával Kér (Keer) birtokba, amely miatt per folyt köztük. Ám ott az alperesek ellentmondtak, ezért Szent György napjára [ápr. 24.] kaptak határnapot, hogy a király színe előtt megjelenve feleletet adjanak a perben, és kiegyenlítsék a mondott bírságokat. A kitűzött napon azonban Vs fia Miklós és Wysa fiai nem jelentek meg és nem is küldtek senkit, ezért a hatodik bírságban is elmarasztalták őket. Moys mester ezért ismét megparancsolta, hogy Obulgan királyi ember vezesse be Dénest a birtokba, ami ellentmondás nélkül történt meg. Ezután Keresztelő Szent János 15. napját [júl. 8.] jelölte meg az alperesek számára végső határnapként, hogy feleletet adjanak a perben, és kiegyenlítsék a hat bírságot, úgy, hogy ha nem jelennének meg, akkor az ország szokásjoga szerint végső döntés szülessen, mert a per már igen régóta húzódott. A mondott napon Miklós, Fábián, Iso, Sebe, Péter és János nem jöttek és nem is küldtek senkit, ezért a hetedik bírságban is elmarasztalták őket, ahogy az erről kiadott bírságlevél (in litteris iudicialibus) tartalmazza. Ezután pedig a nyolcadik bírságban is elmarasztalták az alpereseket, mert pünkösd 22. napján [jún. 6.] sem jelentek meg, és nem is küldtek, ahogy ez Moys mester oklevelében [144. sz.] látható. Az alországbíró ezért, együtt az ország vele ítélkező báróival és nemeseivel úgy ítélt, hogy az alperesek mondott birtoka Dénesé legyen a nyolc bírság fejében örökös birtoklásra. Datum apud villám Bősük, infesto beate Margarete virginis, anno Domini M° CC° septuagesimo septimo. Átírta: Dénes országbíró 1277. nov. 18.: 147. sz. reg. Kiadása: Sopron I. 42M3.; UB IL 97. (Sopron I. alapján) ___________________________________________ 145
