Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
120 Móric / Mojs fia Mojs (1277. jún. 12. körül) Vsz. az itteni ügy előzménye olvasható a vasvári káptalan 1269. júl. 3-i oklevelében, amely szerint Csapó fia Lőrinc kijelentette, hogy azt a földet, amit András comesnek a vasvári káptalan oklevelével elzálogosított, még ha vissza is váltaná abban az évben, András bevetheti (UB I. 352.). Úgy tűnik, hogy Lőrinc nem váltotta vissza a földet, mert az még halála után is zálogban maradt, és a követelést már a fiával, Márkkal szemben akarta érvényesíteni a zálogbavevő. Az itteni oklevélben azt látjuk, hogy Csapó másik fia, András segítette ki unokaöccsét. Ezen kiadvány tehát mindenképpen Csapó fia Lőrinc halála után kelt. Lőrinc fia Márk 1293. máj. 7-én tűnik fel először olyan szövegkörnyezetben, amely apja halálát sejteti (UB II. 278.). Lőrinc 1272-ben fordult elő utoljára (HO V. 48.), így a két időpont között halt meg. Az oklevél alsó határa tehát 1272. A terminus ante quem 1294, mert az említett Csapó fia András ekkortájt hunyt el (1. az RP 259. sz. reg. kommentárját). Az oklevél hátulján egy nagyméretű, kb. 55 mm-es körpecsét foltja látható. Ez, az időhatárok közötti tisztségviselők ismert pecsétjei közül, pontosan egyezik Sándor fia Sándor országbíró (1272-1273. márc., DL 40102.) és Móric oszágbíró (1276, DL 93897.) pecsétméretével. Közülük Sándor hivatalviselése beleesik a még élő Lőrinc felbukkanásába, ill. nem magyarázza meg, hogy egy egyszerű zálogkérdésben mit keresnek a Vas megyei felek az éppen Budán tartózkodó országbíró előtt. Ám a válasz egyértelmű Móric országbíró esetében. Móric ugyanis vasi ispán is volt egyben, és 1276. szept. 15-én a király parancsára közgyűlést tartott a Vas megyei nemeseknek Szombathely mellett, ahol az itt felbukkanó Csapó fia András is színe elé járult egy teljesen más ügyben (142. sz. reg. - mellesleg ezt az oklevelet is a Festetics család levéltára őrizte, ugyanúgy, mint az itteni damus pro memóriát). Nyilván ugyanezen a közgyűlésen került sor ezen perre is, amit az országbíró akkor elhalasztott, esélyt adva a feleknek a megegyezésre. A szept. 15. körüli közgyűlésen egy nov. 15-i halasztás elképzelhető. Ezért járultak az egyezségről beszámoló felek végül Budára a színe elé. Móric egyébként még ebben az évben elvesztette hivatalát, így febr. 9-én már nem az ő színe elé tértek vissza (ha visszatértek egyáltalán), ám ez a nov. 15-re keltezett oklevél gond nélkül beilleszthető a hivatali váltásba (vö. Zsoldos: Archontológia 33., ill. uo. 205. jegyz.). Elvileg elképzelhető, hogy egy szintén ekkora, általunk nem ismert pecséttel rendelkező tisztviselő kiadványáról van szó, de Móric esetén olyan jól egybevág a pecsétméret mellett a vasi ispánság, és a szept. 15-i Vas megyei közgyűlés ténye (amin Csapó fia András is a színe elé járult), hogy elég nagy biztonsággal azonosíthatjuk vele a kiadót. ___________________________________________ 143 Mojs fia Mojs oklevelében (in litteris eiusdem magistri Moys, ti. Moys quondam iudex curie domini regis) a nyolcadik bírságban marasztalja el Vs fia Miklóst és Wysa fiait: Fábiánt, Iso-t, Sebe-t, Pétert és Jánost, mert nem jelentek meg pünkösd 22. napján [1277. jún. 6.] vezekényi (de Wezekyn) Bertalan fia Dénes ellenében. Tartalmilag átírta: Ompodinus alországbíró 1277. júl. 13.: 145. sz. reg.
