Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
I az új járatokkal az 1889. évi 6363 főről 1898-ban 41749-re nőtt. A társaság hiába növelte hajóinak számát háromra, és indított újabb járatokat, a 10-12 hétig tartó balatoni idényben segélyek nélkül veszteségesen üzemelt.4'8 A minisztérium az állami támogatás szükségességét így indokolta: „mivel ezidő szerint a Balatonon nincs szükség sűrűbb járatokra, az üzem az eddigi keretek között tartható fenn, ezt pedig a mostani vállalatnál olcsóbban más sem tudná fenntartani.”4'9 Figyelembe véve, hogy az érintett vármegyék a társaságot 1899 után mintegy felére csökkentett összeggel támogatták, ezért a kormány 1901-től a vállalat részére évi 24 000 korona segély kiutalását engedélyezte.4“ A magyar kormány 1903-ban a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. részvényeinek állami felvásárlásáról is döntött.418 419 420 421 (1903. július 9./17.) Az 1828-ban két angol hajóépítő segítségével létrehozott Első Császári és Királyi Dunagőzhajózási Társaság (DGT) gazdasági egyeduralmát a sorban alakuló kisebb társaságok nem voltak képesek megtörni. Az osztrák erőfölény mérséklése érdekében a magyar kormány támogatásával 1894-ben megalakult a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság. Az új hajózási társaság állami támogatásáról, valamint alapszabályának leglényegesebb pontjairól az 1894. évi XXXVI. törvénycikk rendelkezett. A törvény előírása szerint a Budapest székhelyű, magyar hivatali nyelvet használó társaság, tízmillió forint alaptőkével alakul meg. Az alaptőkét felerészben teljesen befizetett részvények, felerészben pedig 4,5%-kos elsőbbségi kötvények alkották. A részvénytársaság elnökét, alelnökét, ügyvezető igazgatóját, valamint az igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagokat csak a magyar kereskedelemügyi miniszter hozzájárulásával nevezhették ki, illetve tevékenységüket miniszteri biztos ellenőrizte. Az V. § szerint a minisztérium meghatározhatja azon járatok körét, amelyeket a társaság köteles működtetni. Ennek szellemében a főváros kiszolgálásáról a 8. §-ban az alábbiak szerint intézkedtek: „A társaság kötelezettséget vállal arra, hogy a Budapest székesfővárosi helyi és környékbeli személyforgalomnak, valamint élelmiszer cikkek szállításának ezen szerződés keretén belül üzletkörébe leendő bevonását tanulmány tárgyává teszi.” A társaság vezetőinek erre két éven belül konkrét javaslatot kellett kidolgozni, továbbá a szolgáltatásaik díjszabását is csak a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyásával állapíthatták meg. Mindezen megszorítások ellentételezése fejében a társaság évi 400 000 forint államsegélyre tarthatott igényt. A törvény 21. §-ában a kormány kikötötte magának azt a jogot, hogy az első hét évben a részvénytársaságot bármikor állami kezelésbe veheti. Amikor a DGT 1896-ban beszüntette járatait a Szentendrei Dunaágban - Budapest élelmiszer ellátása érdekében - az állami beavatkozásra is sor került.422 Ennek keretében a kereskedelemügyi miniszter elrendelte, hogy a Visegrád és Nagymaros járatok a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. üzletkörébe kerüljenek át, illetve a megnövekedett feladatkör miatt a Baja-Apatin közötti járatok beindítását 1897-re halasztották. A ma418 MNL OL К 27.1904. május 3./22. 419 MNL OL К 26-1904-VII-1653. sz. A kereskedelemügyi miniszter előterjesztése a Balatoni Gőzhajózási Rt. állami segélyezésére. 1903. augusztus 10. 420 MNL OL К 148-1904-27-2864. sz. Minisztertanácsi előterjesztés a Balatoni Gőzhajózási Rt. állami segélyezése tárgyában. 1904. május 3. 421 MNL OL К 27.1903. július 9.Л7. 422 MNL OL К 27.1896. június 19./2. 121
