Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Khuen-Héderváry Károly kormány megalakítása

is elegendő volt ahhoz, hogy Wekerle Sándor hátat fordítson Tisza István kormányalakítási tervének.

Az új kormány létrejöttét a Szabadelvű Párton belül kialakult csoportok között felerősödött személyi ellentétek is nehezítették. Maguk a képviselők a Szabadelvű Párt tagságának nagyobbik részét az alábbi öt nagy csoportba sorolták:42 a Tisza és Bánffy híveiként említett ún. ó szabadelvűek, a mindenkori kormány mellett szavazó inventáriusok, az agráriusok, továbbá a volt Nemzeti Párt tagjai és végül az Andrássy körül kialakult arisztokrata kaszinó-párt. Ezek a párton belüli csoportok 1903 júniusától - egymástól nyíltan elkülönülve - megbeszéléseket, értekezleteket is tartottak. Tisza István biztosan csak az első két, legkisebb csoporthoz tartozók támogatására számíthatott, a többiek látványosan Széli Kálmán mellett tüntettek. A párt belső erőviszonyait jól ismerő Tisza is fontos feladatának tartotta, hogy Széli Kálmán és párthívei támogatását elnyerje. Ezért még Bécsből táviratilag arra kérte a miniszterelnököt, hogy segítse kormányalakítási tervét, és másnap (június 17-én) reggel fogadja hivatalában.

Tisza István, hazaérkezve, 1903. június 17-én reggel kilenc órakor a várban, Széli Kálmánnál kezdte megbeszéléseit, és ezen a napon találkozott még Bánffy Dezsővel, Andrássy Gyulával, Hódossy Imrével, a párthívei közé tartozó több politikus barátjával és a Bécsből hazaérkező Fejérváry Gézával. Ezen az estén politikai körökben úgy tudták, hogy Tiszának eddig csak két miniszter jelöltet sikerült találnia, nevezetesen hadügyminiszternek Fejérváry Gézát, kereskedelemügyinek pedig Hieronymi Károlyt.43 Mindezek mellett a politikai bizonytalanságot az a hír is növelte, hegy a kormányválság megoldásában mindenféle szerepvállalást elutasító Apponyi Albert vidékre utazott és lemond a képviselőház elnöki posztjáról. A kormányválság megszüntetése érdekében folytatott tárgyalások során Apponyi támogatásának elnyerése létkérdés volt, ezért Tisza táviratban kérte, hogy utazzon vissza a fővárosba és másnap fogadja őt.

Apponyi nem csupán egy erős parlamenti csoport elismert vezetőjeként játszott fontos politikai szerepet, hanem a Ház elnökeként is sokat árthatott a leendő kormányfőnek. A párton belüli szövetségesnek tartott Széli Kálmánnak is sok kellemetlenséget okozott azzal, hogy - az eddigi szokásoktól eltérően - házelnökként az ellenzék nemzeti követeléseire élénken reagáló, és azt támogató vidéki küldöttségeket személyesen fogadta, sőt a találkozókon elhangzó beszédeivel a kérelmezőket bátorította.44 Apponyi Albert eljárását, a következőkkel indokolta: „A házszabályoknak az az intézkedése, mely szerint küldöttségek nem adhatnak át kérvényeket a Házban, nyilvánvalólag csak az ülésteremre vonatkozik, nem pedig a parlamenti épület egyéb helyiségeire, hiszen nap-nap után jöttek és jönnek küldöttségek a miniszteri szobákba, melyek a parlamenti épületben vannak elhelyezve. [...] A küldöttségek fogadása tehát nem volt tüntetés az ellenzék által képviselt követelmények mellett. [...] Helyzetem tehát koránt sem volt kellemes, bizonyos pontig bűnbakja voltam egy nem általam teremtett politikai bonyodalomnak.”45 A házelnök nem térhetett ki a királyi felhatalmazással érkező Tisza István kérése elől, és 1903. június 18-án délelőtt hivatalában fogadta. Mivel Tisza legelszántabb ellenzői a volt

42 Egyetértés, 1903. június 18. A kabinetalakítás.

43 Egyetértés, 1903. június 18. Az új kabinet tagjai.

44 Gratz, 1934. II. köt. и.

45 Apponyi, 1934. 92.

24