Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Khuen-Héderváry Károly kormány megalakítása

Nemzeti Párti képviselők közül kerültek ki, akik továbbra is Apponyit tekintették vezé­rüknek, a házelnök „semlegesítése” nélkül reménytelen vállalkozásnak tűnt támogatá­suk megszerzése. A rövid négyszemközti megbeszélésen Apponyi Albert visszaemléke­zése szerint Tisza István a következő szavakkal kívánta őt az elnöki székből távozásra bírni: „A te hivatásod nem az a küzdelem, melyben sebeket kell ejteni, te majd akkor lépsz előtérbe, amikor ismét e sebek gyógyításáról és az ellentétek kiegyenlítéséről lesz szó. Akkor lesz szükség a te intakt egyéniségedre.”46 A hallottakból Apponyi azt a kö­vetkeztetést vonta le, hogy Tisza a házszabályokba ütköző, olyan erőszakos lépésekre készül, amihez ő nem lenne hajlandó hozzájárulni, ezért sikeres kormányalakítás esetén neki posztjáról távoznia kell. A részletek négyszemközti megvitatása nem folytatódott, mert csatlakozott hozzájuk Tallián Béla alelnök, majd rövidesen Hieronymi Károly, és négyesben tanácskoztak több mint egy órán át.47 Az összejövetel nem érte el célját, mert a házelnök csak azt ígérte meg, hogy nem fog akadályt gördíteni Tisza István kormány- alakítása elé, de elvbarátaira semmiféle befolyást nem kívánt gyakorolni. Mivel Tallián Béla és a későbbi találkozón Andrássy Gyula is Apponyi Alberttel vállalt szolidaritást, így Tisza azon elképzelése, hogy kabinetjét a Szabadelvű Párt legjelentősebb erőinek tá­mogatásával állítsa össze, kudarcot vallott48 Este már - az ellenzék ujjongva, Apponyi hívei elégedetten - mindenki arról beszélt, hogy a kormányalakítási kísérlet megbu­kott.49 A politikai helyzet árnyaltabb értékelésére utal, hogy Tisza egyik képviselőtársa, név nélkül az újságíróknak így nyilatkozott: „Hogy a Tisza kormány nem alakulhatott meg, annak félig-meddig örülök. A most következő kormány föltétlenül rövid életű lesz. A Széli Kálmántól a pártban előidézett ellentétek, a tusakodások, a beteg parlamenti helyzet meg fogja őrölni még a legerősebb legényt is. Maradjon csak Tisza épen! Majd ha a liberalizmus igazán veszélyben lesz: elő fog teremni és meg vagyok róla győződve, hogy rendet fog csinálni. Most csak szétforgácsolná az erejét.”50 Tisza kormányalakítási kísér­lete a Szabadelvű Párton belül uralkodó áldatlan állapotok mellett azt is világosan meg­mutatta, hogy Ferenc József az elkövetkező időszakban a politikai válság megoldása ér­dekében, az ó-liberálisok csoportjára kíván támaszkodni. A Heltai Ferenc és Kristóffy József társaságában Bécsbe érkező Tisza Istvánt 1903. jú­nius 19-én, délelőtt tíz órakor fogadta kihallgatáson a király. A magyar politikus Ferenc József előtt arra hivatkozva, hogy a Szabadelvű Pártban nem tudta a többség támogatását megszerezni, a kormányalakításra kapott megbízást visszaadta, és a délutáni vonattal visszautazott Budapestre. Tisza döntéséről a király a reggel kilenc órakor kihallgatáson 46 Apponyi, 1934. 99. 47 Egyetértés, 1903. július 19. Értekezlet a Ház elnökénél. - Hieronymi Károly Wekerle Sándor társaságában érkezett meg a képviselőházba, de Wekerle nem kívánt a megbeszélésen részt venni. 48 OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. június 18. - Andrássy Gyula hiú­ságát sértette, hogy a Tisza István miniszterelnöki jelöltségét támogató Fejérváry Géza előzetesen őt nem kérte fel miniszteri posztra. 49 Herczeg Ferenc, mint a kormányzópárt tagja, Tisza István kudarcáról így írt: „Tisza kifejtette a Szabad­elvű Pártban, hogyan kívánja megszüntetni az obstrukciót és attól, amit elmondott, úgy megijedtek a ma- melukok, hogy szanaszét szaladtak, és nem akartak többet hallani sem az obstrukcióról, sem Tisza István­ról. Tisza ugyanis azt a benyomást tette a pártra, hogy a krónikussá lett obstrukciót minden eszközzel, szükség esetén erőszakkal is ki fogja irtani.” (Herczeg, 1985.380.) 50 Egyetértés, 1903. július 19. A Szabadelvű Pártban. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom