Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - Névtár
Gromon Dezső br. (1838-1912), államtitkár. Már fiatalon részt vett Bács-Bodrog vármegye közéletében. 1869-ben országgyűlési képviselővé választották, majd 1875 és J88o között, mint Bács-Bodrog vármegye, Zombor és Szabadka kir. városok főispánja tevékenykedett. 1882-ben újra képviselőnek választották. Fejérváry Géza honvédelmi minisztersége alatt 1884-től a HM-ben államtitkár. 1894-ben valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki. 1904. február 7./18. honv. m. - I. o. vask. r. adományozása munkásságáért. Grúz Albert, tisztviselő. A Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. 1888-ban a Lipót-rend lovagkeresztjével, 1893-ban a Szt. István-rend kiskeresztjével tüntették ki. 1903-ban államtitkári címet kapott. 1904. március 19./16. honv. m. - Ferenc József r. középker. adományozása nyugdíjazása alkalmából. Hajnal Antal (1838-1907), mérnök. Kezdetben magánszférában működött, majd 1867-ben állami szolgálatba lépett. Miniszteri főmérnökként a vízépítészeti szakosztályon alkalmazták. 1877-ben megbízták a fiumei kikötőépítés közvetlen vezetésével, egyben a fiúiméi m.kir. építészeti hivatal főnökévé nevezték ki. 1905. május 4./23. kerm. - Min. tan. cím adományozása. Halmos János (1874-1907), polgármester. Ügyvédi állását feladva a főváros szolgálatába lépett: 1873-ban kerületi jegyző, 1882-ben tanácsnok, 1897-ben Budapest polgármesterévé választották. A Fejérváry-kormánnyal történt összeütközése miatt 1906-ban lemondott tisztségéről. 1904. március 13./7. bűm. - Udv. tan. cím adományozása. Hámos László (1847-1914), főispán. 1869-ben egy évig a hadseregben szolgált, tartalékos hadnagyként szerelt le. 1878-ban részt vett Bosznia-Hercegovina okkupálásában. 1879-ben Gömör-Kishont vármegyében szolgabíró. 1881-ben országgyűlési képviselőnek választották. Az uralkodó 1891-ben nevezte ki Gömör-Kishont vm. főispánjává. 1905. március 31./1. - Főispáni állás alóli felmentése. Haraszti Tivadar, szelevényi (1850-?), földbirtokos. 1879-től haszonbérlőként irányította a sárospataki főiskola pusztaistvánházi és a Vay család tulajdonát képező tiszainokai birtokot. Több külföldi tanulmányutat tett, hogy a mezőgazdasági eredményeket tanulmányozza. A vármegyében jelentkező agrárszocialista mozgalmakra - hitelszövetkezetek alapításával, a cselédek részére tett alapítvánnyal - mérséklőén hatott. 1904-ben magyar nemességet kapott. 1904. február 21./1. bűm. - Magyar nemesség adományozása közéleti tevékenységéért. Hatvany-Deutsch Sándor br. (1852 -1913), nagyiparos. Tanulmányai után 1873-ban belépett a Deutsch Ignác és Fia cégbe. 1881-ben megvásárolta a nagysurányi cukorgyárat. Korszerű cukorgyárakat létesített szerte az országban (Hatvan, Sárvár, Sarkad). 1894-től az általa alapított magyar Cukorgyárosok Országos Egyesületének elnöke. Részt vett a GYOSZ megalakításában, melynek első alelnöke lett. 1903-ban főrendiházi taggá nevezték ki, 1908-ban bárói rangot kapott. 916
