Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Miniszterelnökség - Belügyminisztérium
I munkásokat [...] a többi munkástól teljesen elszigetelten akarja alkalmazni, hogy ezek a többi nagyobb keresetű munkásokkal ne is érintkezhessenek.”273 A magyar pénzügyminiszter azzal indokolta a Külügyminisztériumnál bejelentett tiltakozását, hogy a hazánkban foglalkoztatott bányamunkások száma 1901-ig minden évben emelkedett és csak 1902-ben csökkent mintegy másfél ezerrel. Egy 1897. évi felmérés adatai szerint a bányászok 75,7%-a falvakban él és földműveléssel is foglalkozik, az átmeneti rossz gazdasági helyzetet át tudják vészelni. A fenti ügynöki tevékenység az ország gazdasági érdekei mellett a humánum alapértékeit is sérti, mert „munkásainkat bevallott nyerészkedési célzattal rabszolgák gyanánt, [...] zárt csoportokban alkalmazni és a bizonytalan jövő esélyeinek kitenni akarja”.274 A kivándorlás folyamatának sokat vitatott kérdéseit kívánta a Széli kormány rendezni, amikor 1902. december 3-án a belügyminiszter e tárgyban törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé.275 A tervezetről készített véleményét az Igazságügyi Bizottság 1902. december 2-án küldte meg a belügyminiszter részére. A Bizottság a folyamat mérséklése érdekében fontosnak tartotta a kivándorlás okainak és nagyságának pontos feltárását, és a kormány feladatát az alábbiak szerint foglalta össze: „A kivándorlás ellenőrzése, a csábítás megakadályozására az útvonal megjelölése, az utazás költségeinek szabályozása, a kivándorlók kizsákmányolásának eltiltása, az úton egészséges eszközök és élelmezés biztosítása, a kivándorlók testi és erkölcsi épségének megóvása, kivándorlási alap létesítése, s ezáltal a közjótékonyság kifejtése, sőt a visszatelepítés megkönnyítése.”276 A törvény előkészítői világosan látták, hogy a gazdasági kényszer hatására növekvő kivándorlás megakadályozására nincs lehetőség, a kormány csak a folyamat ellenőrzésére és lehetőség szerinti lassítására vállalkozhat. A parlamentben használt statisztikai adatok szerint 1902-ben Magyarországról 56 346 fő utazott az Amerikai Egyesült Államokba, és a törvény előkészítői arra a következtetésre jutottak, hogy a „kivándorlás mértéke ijesztően növekszik.”277 A kiskorú állampolgárok kivándorlásának csökkentése érdekében a belügyminiszter elrendelte (17031/1903. B. M. sz.), hegy a 15 évnél fiatalabb férfiak és a kiskorú nők, a szülők írásos beleegyezése mellett is csak felnőtt kíséretében hagyhatják el az országot.278 A rendelkezés betartásának ellenőrzését segítette, hogy a Cunard Line nevű hajóvállalat - Fiume és New-York közötti járatán a kormánnyal kötött megállapodást követően - a jelentkező utasokkal szerződést kötve bonyoh'totta le egyre növekvő személyforgalmát. A kivándorlásról szóló 1903. évi IV. törvény a Belügyminisztérium keretében szak- tanácsadó testületként - a minisztériumok tíz valamint az iparkamarák és egyesületek 273 MNLOL К 255-1903-6. t-2832. sz. Pénzügyminisztériumi aktajegyzet. 1903. július 7. 274 MNLOL К 255-1903-6. t-2832. sz. Pénzügyminisztériumi aktajegyzet. 1903. július 7. 275 Képviselőházi Irományok, 1901-1905. VII. köt. 195. sz. Törvényjavaslat a kivándorlás szabályozásáról. 1902. november 5. 276 MNL OL К 2-AXIV-2-31. Az Igazságügyi Bizottság jelentése a belügyminiszter részére. 1902. december 2. 277 Képviselőházi Irományok, 1901-1906. VII. köt. 195. sz. Törvényjavaslat a kivándorlás szabályozásáról. 1902. november 5. - A kivándorlásra vonatkozó statisztikai adatgyűjtést 1899-ben rendelték el, de megfelelő hivatali háttér hiánya miatt a szolgáltatott adatok nem voltak pontosak. 1903-ban a hivatalos adatok szerint 61 466 fő vándorolt ki az Egyesült Államokba. (Puskás, 1982. 446.) 278 15 587/1903. В. M. sz. körrendelet. Rendeletek Tára, I. 76. Tárgy: kiskorúak kivándorlása. 89
