Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Miniszterelnökség - Belügyminisztérium

további tíz küldöttjéből létrehozott - Kivándorlási Tanács létrehozását rendelte el.279 280 281 A fenti törvényben a szállítással foglalkozó vállalkozások engedélyhez kötött munkáját, valamint a társaságok és a kivándorlók közötti jogviszonyt rögzítő szerződések állami ellenőrzését a Belügyminisztérium tisztviselőjeként tevékenykedő ún. kivándorlási biztos és munkatársai feladataként határozták meg.2So A rendelkezések bevezetéséhez szükséges kormányzati intézkedések végrehajtása érdekében - a 80 ezer koronában megállapított ún. Kivándorlási Alap terhére - 1903. júniusában a belügyminiszter a volt ország- gyűlési képviselő Lévay Lajos, kivándorlási biztos mellé egy főfelügyelő és egy irodatiszt kinevezését rendelte el.28' A fenti tisztviselőkre várt a feladat, hogy a szükséges munkatársi létszámra a kormány részére előterjesztést készítsenek és határrendőrséggel együttműködve érvényt szerezzenek a törvény előírásainak. A fenti előírások gyakorlati megvalósítására 1903-ban nem került sor.

Az 1903-ban a kivándorlási mozgalom - a kormány által használt, a hazai közigazgatási hatóságoktól gyűjtött adatok szerint - az előző évihez hasonló képet mutatott. Eszerint az 1902. évi 64 055 fővel szemben 1903-ban 68 457 személy hagyta el Magyarországot. Jóval kedvezőtlenebb képet mutattak azon kikötők adatai, amelyekben a kivándorlók hajókra szálltak. A Magyarországról kivándorlók által igénybe vett legnagyobb kikötők nyilvántartásai szerint 1902-ben 91 762,1903-ban pedig 119 921 személy hagyta el Európát.282 Ezekkel az adatokkal számolva - a kormány becslése szerint - ebben az évben a magyarországi népesség 3,2%-a döntött a kivándorlás mellett, és ezt az emberveszteséget nem pótolta a természetes szaporodás, az ország lélekszáma csökkent. A negatív mérlegen lényegesen már az sem javított, hogy a visszavándorlók száma az 1902. évi 9834 főről 1903-ban 17 030 főre növekedett.

Csendőrség

Az állomány aránytalan területi elosztása miatt a minisztérium még 1897-ben tervezetet készített, amelyben a létszámot tízezer főben javasolta megállapítani. A részletek kidolgozásához szükséges adatgyűjtés 1903-ban befejeződött, és a kormány határozata szerint, az addigi 7967 fős létszámkerettel kétszáz új csendőrőrs felállítását rendelte el. A takarékossági intézkedések következtében csupán annyi változtatás történt, hogy a legénység soraiból 40 őrmester és 60 őrsvezető kinevezésére került sor.283 284 Az 1903. VII. törvény előírása szerinti fokozatos átszervezése során ebben az évben a brassói VII. számú csendőrkerület szervezeti felépítése valósult meg.2*4

279 Az Amerikai Egyesült Államok 1903. március 3-án kelt bevándorlási törvényét ismertető körrendeletét lásd: 39334/1903. B. M. sz. Rendeletek Tára, 1.587.

280 Részletesen lásd: Puskás, 1982.

281 MNL OL К 255-1903-12. t-2774. sz. A belügyminiszter átirata a pénzügyminiszter részére. 1903. június 10.

282 Évkönyv Г903, 1904. 202-205. - Amennyiben figyelembe vesszük, hogy a kivándorlók, becslések szerint közel 90%-a ment a tengerentúlra és mintegy tíz százaléka európai országokba, akkor az elvándorlás mértéke még nagyobb volt.

283 Évkönyv Г903, 1904.15.

284 1903. évi VTI. törvény. Három új csendőrkerület felállítása. Az 1881. évi Ш. törvény alapján létrehozott hat csendőrkerület számát kilencre szándékoztak felemelni. A tervekben szereplő új kerületek székhelyei: VII. Brassó, VIII. Debrecen, IX. Szombathely.

90