Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - A kormány lemondása, a Szabadelvű Párt katonai programjának elfogadása

a bizottság tagjai túllépték a megbízásukkor kapott jogosítvány kereteit, mert a párt programjának kidolgozására és nem a királlyal való alkudozásra kaptak felhatalmazást. A bizottság eredeti célkitűzése Lukács László közbenjárására jelentősen módosult, elsősorban már nem a kormányzópárt részére készítettek katonai programot, hanem a király szabta kereteken belül igyekeztek bizonyos nemzeti követeléseket érvényesíteni. A megbeszélések forgatókönyve állandósult, a bizottság egyre szerényebb igénye az elveihez makacsul ragaszkodó király ellenállásán sorra hajótörést szenvedett. Ezen a napon a király először Lukács Lászlóval, majd Khuen-Héderváryval tanácskozott, és a megbeszélések „eredményeként” délután - újabb utasításokkal - már utazhattak is vissza Budapestre.

A kilences bizottság október 22-én ismét összeült, hogy a Lukács László által ismertetett uralkodói kívánalmakat figyelembe véve elkészítsék a program végleges szövegét.253 A délelőtti tanácskozáson Hieronymi Károly254 és Josipovich Imre nem jelent meg, ezért a program szövegének véglegesítését ismét elhalasztották. Amint később kiderült, nemcsak a két bizottsági tag távolléte késleltette a megállapodást, hanem a három, meghatározó politikus - Széli Kálmán, Apponyi Albert és Tisza István - között is fellángoltak az ellentétek, ami részben annak volt köszönhető, hogy már világosan látták: hiába lépték túl azt a hatáskört, amelyet a párt tagságától kaptak, a koronának megfelelő programban nem tudnak megállapodni. A sajtó értesülései szerint az uralkodó a bizottság tervezetét három ponton kifogásolta: nem egyezett bele, hogy a szövegben a „felségjogról” bármiféle interpretáció megjelenjen, továbbá elutasította a magyar tárgyalási nyelv bevezetését a katonai bíráskodásban és a magyar tisztképzésre vonatkozó nemzeti követelést. Lukács Lászlónak is be kellett látnia, hogy a társait nem képes rábeszélni arra, hogy a király által megkövetelt álláspontot felvállalják a párt tagsága előtt.

A kilences bizottság ülését követően Tisza István Khuen-Héderváry Károlyhoz sietett, és az esti órákra további egyeztetésekben állapodtak meg. A miniszterelnök, - aki parlamenti veresége óta nem járt itt - a Nemzeti Kaszinó egyik szobájában zártkörű találkozón tárgyalt Andrássy Gyulával, Lukács Lászlóval és Széli Kálmánnal, és a délután megtartott bizottsági ülés alapján kénytelenek voltak megállapítani, hogy az Apponyi vezette parlamenti csoport ellenállásán Lukács László minden közvetítési kísérlete megbukott. Apponyi Albert a bizottság által kidolgozott tervezet Lukács László által közvetített első módosításába azzal a feltétellel egyezett bele, hogy amennyiben a király a programot átdolgozásra másodszor is visszaküldi, akkor ő - a további engedményeket megtagadva - visszatér eredeti álláspontjához.255 Apponyi Albert párton belüli támogatottsága egyre nőtt, mert sokan úgy érezték, hogy a bizottság nekik, de nélkülük, a király megrendelése alapján készíti a programját. A kormányzópárt a kilences bizottság felállításával nehéz helyzetbe került, hiszen ennek a testületnek olyan tervezetet kellett elkészíteni, amelyet a tagság többsége a párt programjaként elfogad, és ezért betartása a kormányra nézve kötelező érvényű, de előterjesztésük a király szemében ultimátumig Egyetértés, 1903. október 23. A „császár” álláspontja.

254 Tisza István szerint Hieronymi Károly „Egyik vezető tagja a kilences bizottságnak. О az első, aki a megoldás súlypontját a katonai oktatás reformjára helyezi.” (Tisza, 1923.539. Hieronymi Károlyról)

255 Egyetértés, 1903. október 23. Apponyi a császár programjáról.

80