Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - A kormány lemondása, a Szabadelvű Párt katonai programjának elfogadása
I látott az obstrukció békés megszüntetésére. Lukács nem tartotta magát alkalmasnak arra, hogy az ellenzék támadásait erőszakosan visszaverje, ezért nem vállalta jelölését a miniszterelnöki posztra, de a Tisza István vezetésével felálló új kormányban a pénzügy- miniszteri tárcát igen. Végezetül Lukács Lászlót az uralkodó arról tájékoztatta, hogy döntése előtt a szóba jöhető magyar politikusokat - akik között Apponyi Albert nem szerepelt - ismét meghallgatja, és egyúttal elutazásának elhalasztására kérve a korona és a kilences bizottság közötti egyeztetéssel bízta meg. A magyar pénzügyminiszter távozását követően a király Khuen-Héderváryt kérette magához, aki Andrássy Gyula, Tisza István és Széli Kálmán ismételt meghallgatását javasolta. 1903. október 15-én Ferenc József délelőtt a magyar, délután pedig az osztrák miniszterelnökkel tárgyalt. A hosszúra nyúlt délutáni audiencián - az újságírók értesülései szerint - Koerber arról a tanácskozásról számolt be, amit a hadügyminisztériumban délelőtt Beck vezérkari főnökkel, Pitreich és Welsersheimb miniszterekkel folytatott. Az uralkodó valószínűleg a magyarországi fejleményekről is tájékoztatta Koerbert, mert a sajtó híradásai szerint az utóbbi hónapokban folyamatosan, minden lényeges kérdésben kikérte az osztrák miniszterelnök tanácsait.41 A fenti megbeszélések eredményeként az október 16-án tartandó audienciára - a kabinetiroda értesítésével - csak Andrássy Gyula és Tisza István kapott meghívást. A magyar közvélemény figyelme a hosszúra nyúlt bécsi tárgyalásokról egyre inkább a kilences bizottság tevékenységére terelődött. A bizottság, amelynek munkájában a király kérésére és annak utasításait szem előtt tartva már Lukács László is részt vett, október 18-án jelentette, hogy a tagok egyhangúlag megállapodtak a Szabadelvű Párt katonai programjáról. A Szabadelvű Párton belül a fenti egyetértést többen megkérdőjelezték, mert tudni vélték, hogy a horvátok által delegált Josipovich Imre által megfogalmazott kérést - amennyiben a katonai büntető rendtartás reformjával külön magyar hadbíróság felállítására kerül sor, akkor Horvátország is igényt tart a horvát hadbíróság létrehozására - a bizottság figyelmen kívül hagyta. Lukács László a kilences bizottság által elkészített tervezetet október 19-én délután vitte Bécsbe, hogy azt egyeztetés céljából bemutassa az uralkodónak. Az esti vonattal Khuen-Héderváry is az osztrák fővárosba indult, hogy a kormányzópárt katonai programjának elfogadtatásában támogassa pénzügyminiszterét. Mindketten arra számítottak, hogy a szöveggel kapcsolatos, de a lényeget már nem érintő uralkodói kifogásokat a kilences bizottság még hátralévő utolsó ülésén kijavítja, és még októberben véglegesíti. A magyarországi hírlapok azt jósolták, hogy a tervezet jóváhagyása esetén Lukács Lászlót az uralkodó megbízza az új kormány megalakításával, Apponyi Albert pedig a bizottságban tanúsított kompromisszum készségéért, megkapja a belügyminiszteri tárcát.42 Magyarországon 1903. október 21-én vált ismerté, hogy a király nem fogadta el a Lukács László által tett előterjesztést, mivel az eltért attól, amit korábban utasításként megkapott. A Szabadelvű Párton belüli bizonytalanságot fokozta, hogy még a párton belül sem ismertették azt a szöveget, amit a kilences bizottság elkészített, így a módosításra vonatkozó uralkodói igényeket csak találgatni lehetett. Többen azt is kifogásolták, hogy 251 252 251 Egyetértés, 1903. október 16. A király tanácsosai. 252 Egyetértés, 1903. október 20. Az új kabinet. 79
