Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
végett (pl. mert a kamatláb leszállíttatott, vagy mert a perköltség elengedtetett) újból meg kellene kezdeni, és végig vezetni. A leszámolásra kirendelt községek tehát első ízben szinte meddő munkát végeznének már csak azért is, mert az előzetes egyénenkinti leszámolás nélkül is tudva tudjuk, hogy bizonyos kedvezmények engedélyezése nélkül a régi telepes községek ügyét egyszer már véglegesen rendezni lehetetlen. Ezen meggyőződésemből kifolyólag a vezetésem alatt álló minisztérium és az Aradi Kir. Jószágigazgatóságnak a telepesek ügyeivel foglalkozó és így a régi kincstári telepes községek viszonyait leginkább ismerő közegeiből - a Számvevőség és a legilletékesebb kincstári ügyészségek bevonásával - egy bizottságot küldtem ki Aradra, és feladatává tettem, hogy az egyes telepes községek jelenlegi tartozásainak a telepek nagyságával, a földek forgalmi értéke- és jövedelmezőségével, valamint a telepesek egyéb terhei és különleges viszonyaival leendő egybevetésével, telepes községenkint külön-külön keressen módot arra, hogy a telepesek ne csak az engedélyezendő kedvezmények levonása után fennmaradó váltságtartozásaikat legyenek képesek a jövőben pontosan fizetni, hanem hogy a nyújtandó kedvezmények a telepek gazdasági megerősödését és fejlődését is biztosítsák. Az elém terjesztett bizottsági javaslat szerint a régi telepes községek talpra állításához elengedhetetlenül szükséges kedvezmények két csoportba foglalhatók össze: 1. Általános kedvezmények, 2. Különleges részletes kedvezmények. Az általános kedvezmények minden telepes községre egyenlő mértékben volnának alkalmazandók, míg a részletes kedvezményekre vonatkozó javaslatot a bizottság községenkint külön-külön, az illető telepes község gazdasági viszonyai és jelenlegi anyagi helyzetéhez képest állapította meg. A bizottság számolva azzal a körülménnyel, hogy a régi telepes községek nagy része, már a telepítés alkalmával elkövetett hibák következtében olyan kedvezőtlen gazdasági viszonyok közé jutott, hogy azok jövőbeni prosperálásához a jelenlegi hátralékok részbeni vagy egészbeni elengedése nem lenne elégséges, javaslatait úgy állította össze, hogy azok elfogadása esetén a telepes községek a rájuk eső terheket nemcsak viselni, de gazdaságilag fejlődni és anyagilag is megerősödni képesek legyenek. Általános kedvezményekül javaslatba hozza a bizottság: 1. Hogy a közcélra szolgáló térületek után előírásban lévő váltságtartozások az 1894. évi V. te. 3. §-ának rendelkezése szerint megállapított mérvben a községek, esetleg az egyházak terhéről leírassanak. 2. Hogy minden telepes községben, ahol még meg nem történt volna a birtokrendezés, az a telekkönyvi és váltságár-elkülönítéssel foganatosíttassék. 3. A telepes községek általános gazdasági fejlesztésére a jövőben nagyobb figyelem fordíttassék. A bizottságot ezen általános kedvezmények javaslatba hozásánál azon felfogás vezette, hogy míg egyfelül méltánytalan, hogy az 1894: V. te. alapján létesült aránytalanul jobb viszonyok között levő új telepes községek a közcélokra szolgáló területeket (sőt, a középületeket is) ingyen kapták, addig a megélhetéssel küzdő régi telepek ezek után is 740
