Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
hez tartozó ily egyének felmentésére nézve azon véleményének adott kifejezést, hogy ezek az érvényben levő népfelkelési utasítások alapján már most felmentethetek.550 551 Ezen II. alatti javaslatát azzal indokolja a közös hadügyminiszter, hogy ezen testületek mozgósítás esetén a 15. Hadtestparancsnokságnak alárendelve, a szintén ezen hadtestnek alárendelt Bosnyák-Hercegovinái Csendőrség megerősítésére igen célirányosan felhasználhatók lennének, miáltal a mozgósítás esetén amúgyis túlterhelt Csendőrségnek szolgálata némileg megkönnyebbíttetnék, és az ottani csapatok is megkímélhetők lennének a karhatalmak adásától. A kérdéses testületek személyzete a helyi viszonyokkal ugyanis már békeszolgálatából kifolyólag behatóan megismerkedik, és így igen eredményteljesen lenne alkalmazható számos fontos és a katonaság érdekében fekvő szolgálat ellátására, mint például határmegfigyelésnél való közreműködésre, hírszerző- kémszolgálatra, a lázongó lakosság első leverésére, az országba betörő bandák és rablók üldözésére, a lakosság Montenegróba való szökésének, a fegyver-, lőszercsempészetnek megakadályozására, küldöncvezető szolgálat ellátására, a vasút, posta, távirda és az utak biztosítására. Minthogy az I. alatti kérelem, illetve a II. pont alatti javaslat elfogadására a jelenlegi védtörvényben nincsen törvényes alap, a közös hadügyminiszter a tárgyalások folyamán a törvényes aggályokra való tekintettel az I., alatti kérelmet oda módosította, hogy a kérdéses legénység akként bocsáttassák rendelkezésre, hogy azokból külön osztagok alakíttassanak, és ezen osztagok vagy a hadrendileg a 15. Hadtesthez beosztott magyar népfelkelő dandárhoz, vagy pedig a 15. Hadtesthez tartozó, Magyarországból kiegészítésüket nyerő közös hadseregbeli csapatok kötelékébe osztassanak be. Mivel a Honvédség a honvédségi törvény (1890. évi V. te.55’) 23. §-a szerint csak magasabb rendű seregtestekben nyerhet a Közös Hadsereg kötelékén belül alkalmazást, ezen újabbi javaslat a fenti törvényes rendelkezéstől eltekintve is, már csak a keresztülvitel komplikáltsága miatt sem volt elfogadható. Hogy azonban ezen, immár égetően szükséges kérdés megoldására nézve végre valamely megállapodás jöjjön létre, a közös hadügyminiszter egyúttal azon kérelmét adta elő, hogy a kérdéses honvéd- (népfelkelő) legénységből legalább azok engedtessenek át a 15. Hadtestparancsnokság rendelkezésére, akik a Közös Hadseregből származnak, tekintet nélkül a fegyvernemre vagy karra, amelyben ott szolgáltak. Az előadó miniszter úr véleménye szerint a kérelem ezen része - dacára annak, hogy a jelenlegi védtörvényben erre nézve világos meghatalmazás nincs -, mivel az 1890. évi V. t.cikk 8. §-a csupán a tábori és hegyi tüzérség, valamint a különleges fegyvernemekés karoktól származó legénység külön nyilvántartását rendeli el, mégis már most teljesíthető lenne azon okból, mert ezen legénység átengedését az előbb ecsetelt igen fontos katonai érdekek parancsolólag követelik, továbbá mivel aránylag csak csekély számú ily egyénről van szó, kiknek átengedése a Honvédség mozgósítása és hadképessége szempontjából semmi jelentőséggel sem bír, és végül mivel az új véderőtervezet úgyis kilátásba veszi, hogy ezen legénység a Közös Hadseregnek rendelkezésére maradjon, amennyiben jövőben a 11. és 12. évfolyam csakis a honvédelmi miniszter kívánságára lesz a Honvédségnek átadva, különben pedig megmarad a Közös Hadsereg állományában. 550 Szolgálati utasítás a m. kir. népfelkelésre. (MNL OL К148-1904-24-118. Nyíri Sándor honvédelmi miniszter felterjesztése Tisza István miniszterelnök részére. 1904. január 2.) 551 1890. évi V. törvény. A honvédségről. Törvénytár, 1889-1891. 258-267. 686
