Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - A magyar kormányfő küzdelme újabb királyi kézirat kiadásáért
sek megoldásának elejébe vágni. És semmi kétség nem lehet az iránt, hogy ama nemzeti kívánságok, melyeket a hadseregre nézve a parlamenti többség is magáévá tett, és amelyek megvalósítását Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök programjába felvett, egész terjedelmükben a lehető legrövidebb idő alatt életbe fognak lépni.” A fenti szöveg sem nyerte el a megbeszélésen résztvevők tetszését, ezért közmegegyezéssel Thallóczy Lajos az alábbiakat írta le: „Legilletékesebb helyen fájdalmas benyomást keltett, hogy a szeptember 16-án kelt hadiparancsnak egy része a magyar közvéleményben olyan magyarázatokkal találkozik, amely értelmet adni annak legfelsőbb helyen egyáltalán nem volt számlék. A legfelsőbb hadúr hadiparancsában a hadsereget megnyugtatta, hogy az 1867: XII. törvénycikk érteltnében közös hadsereg szétszakadását nem engedi meg és úgy a monarchia, mint Magyarország legsajátosabb létérdekében nem fog megengedni. E hadparancs azonban, mely nem közjogi aktus, éppenséggel nem prejudikál azoknak a paritás érdekében kívánatos módosításoknak, amelyeket a Szabadelvű Párt szükségesnek tart, és amelyeket gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök programjába felvett. E kérdések megoldása a legilletékesebb körök gondoskodásának tárgyal” Thallóczy és Láng azt gondolta, hogy Khuen ezt a szöveget bemutatja a királynak, de mint később kiderült még csak nem is beszéltek róla. Radó Antal - miniszterelnöki utasítás alapján - a tervezetet megküldte a magyar lapoknak és az osztrák hírügynökségnek. Koerber - értesülvén a magyar miniszterelnök nyilatkozatáról - az uralkodóhoz sietett, aki azonnal letiltatta a kommüniké bécsi közlését. A király a beleegyezése nélkül végrehajtott akcióért Khuennek és Szögyénynek is rosszallását fejezte ki, természetesen a bűnbaknak Radó Antalt kiáltották ki, aki úgymond elsiette a dolgot. A kommüniké budapesti hatásáról Darányi Ignác csak ennyit táviratozott: megnyugtatta ugyan a kedélyeket, de felcsigázta a várakozást.194 Este (szeptember 19-én) Szögyény-Marich László hosszasan beszélt a királlyal, az uralkodó ugyanazt ismételte el, mint Khuen-Hédervárynak: nem von vissza semmit, de a nemzet megnyugtatására kész lépéseket tenni. Szögyény tájékoztatása szerint a király Khuen-Héderváryt akarja továbbra is miniszterelnöknek, de kéziratot nem intézhet lemondott kormányfőhöz. Még ezen az estén Láng Lajos és Thallóczy Lajos egy újabb kézirat vázlatában egyezett meg. Láng Lajos a király által átadott szöveget követően készített Thallóczy-féle tervezetet is felhasználva vasárnapra (szeptember 20.) egy hosszabb előterjesztést készített el. Láng tervezete - Thallóczy szerint a pesti elvárásoknak megfelelő, meleghangú frázisokat tartalmazó - hosszú vezércikkre sikeredett. A kiegyezést dicsőítve, harci erényeket felemlegetve, a hangsúlyt arra helyezte, hogy a hadparancsot a király voltakép sajnálja. Problémát okozott továbbá az is, hogy miként kell megszövegezni a kézirat azon részét, amelyben a király megígéri azokat az „engedményeket,” amelyeket felhatalmazása alapján Széli Kálmán és Khuen-Héderváry Károly a parlamentben korábban bejelentett. Az sem volt világos, hogy a király milyen minőségében intézze kéziratát a magyar miniszterelnökhöz. Többszöri átolvasás, javítás után a szöveget Khuen elfogadhatónak tartotta, majd Lánggal és Tallóczyval elkezdték németre fordítani. A fenti munka közben megérkező Szögyény az egész tervezetet hosszúnak találta, és több helyen - kü194 OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. szeptember 19.
