Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - A magyar kormányfő küzdelme újabb királyi kézirat kiadásáért
Szeptember 19-én, a Vilmos császár tiszteletére adott vacsorán Khuen-Héderváry és Szögyény-Marich László is beszélt a királlyal a kért kéziratról. A király válaszában tudatta a magyar politikusokkal, hogy a kézirat elkészítésével Artur Bolfrast, a katonai kancellária főnökét bízta meg. A minél gyorsabb eredmény felmutatását követelő pesti közvélemény megnyugtatására - nem utolsó sorban a király részéről megnyilvánuló szívélyes fogadtatáson felbátorodva - Khuen egy általa jegyzett kommüniké kiadását határozta el. Ezért a tizenegy órai audienciáról visszatérve magához kérette dr. Radó Antalt, a magyar képviselőház gyorsíróját, akit a megadott vázlat alapján, a kommüniké megírására utasított. A szöveget Radó már estére elkészítette, az alábbiak szerint:'93 „Magyar Távirati Iroda jelenti: Miután 0 Felsége hadparancsáról sok helyütt azon téves véletnény hangoztatott, hogy ezen nyilatkozni az alkotmányosság szempontjából sérelmes, kötelességünknek tartjuk rámutatni, hogy a hadparancs a közös hadsereg ■megnyugtatását célozta abban az irányban, hogy a véderő belszervezete semmiféle megbolygatásnak nem lesz kitéve. A hadparancsban foglalt kijelentés a legfőbb hadúrnak elhatározását fejezi ki, hogy azxmfelségjogokhoz tántoríthatatlanid ragaszkodik, melyeket az alkotmány neki a véderőre vonatkozólag biztosít, és hogy a vezényleti nyelvre vonatkozólag a közös hadseregben elejétől fogva fennálló gyakorlat nem fog megváltozni. 0 Felsége a dualizmus érdekében, mely egyszersmind a magyarság érdeke, kívánja ezen gyakorlatot fenntartani. A nemzet hosszú és nem eredménytelen korszakon át a dualizmusban látta alkotmányos boldogulásának legfőbb biztosítékát. Kétséget mm szenved azonban, hogy a közös hadserégnék a nyelvkérdés által való megbolygatása egyszersmind a dualizmus felforgatását az egész vonalon vonná maga után. A felizgatott közvéleménnyel nem volt imájában azon rövid pár hónap óta, mely alatt a vezényleti nyelv kérdése felszínre került, ezen látszólag egyszerű kérdés messze kiható következményeit fontolóra venni és az úgynevezett nemzeti vívmányokat a nemzet nyugodt fejlődését veszélyeztető kihatásaiban komolyan ■mérlegelni. A magyar vezényleti nyelv az i86j: XII. t. cikk alapján nem valósítható meg, ennek behozatala a kríziseknek egész sorozatát idézhetné fel. Ebben a súlyos helyzetben 0 Felsége az ország biztosítása és védképessége fenntartásának céljából kötelességének tartotta, a közös hadsereget az iránt megnyugtatni, hogy annak kipróbált szervezetét minden kísérletezéstől megfogja óvni. A közös hadsereg integritásának fenntartása a jelenlegi európai viszonyok közt a legfőbb nemzeti érdek. A koronás király tehát nem vonhatja ki magát azon kötelesség alól, hogy mint a nemzeti szuverenitás viselője a nemzeti és állami életet biztosító intézményeket ki nem forrott áramlatokkal szemben mindenképpen megvédje. Midőn 0 Felsége azonban mint legfelsőbb hadúr a hadsereghez szólott, semmi tekintetben sem történt prejudíkálása a miniszterválság alkotmányos megoldásának. Magától értetődik, hogy azon kívánságok, melyeket a hadseregre nézve a parlamenti többség hangoztatott és melyeknek megvalósítását Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök programjába felvett, egész terjedelmükben a lehető legrövidebb idő alatt életbe léptetni fognak.” Radó Antal tervezetét az esti megbeszélésen feleslegesen hosszúnak ítélték, ezért Láng Lajos rögtönözve a következőket vetette papírra: „Midőn О Felsége, mint legfőbb hadúr hadseregéhez szólt, egyáltalán nem akart a nagyfontosságú függő katonai kérdé- 193 193 OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. szeptember 19. 62
