Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
maradt. A kereskedelmi miniszter úr nézete szerint azonban kevésbé lehetne aggályt támasztani a M. Kir. Központi Statisztikai Hivatalnak a horvátországi könyvnyomdák és kiadók nyomdatermékeire is fennálló jogának egy horvát autonóm törvényben való megemlítése ellen, ha ez egyrészt nem a köteles példányokról, hanem a statisztikáról szóló törvényben, másrészt pedig nem új dekretálás alakjában, hanem csak idézetképpen történnék; pl.: ha a Horvát Statisztikai Hivatalról szóló törvényjavaslatban a köteles példányokra vonatkozó § a következőleg szövegeztetnék: „A Horvát-Szlavónországok területén működő nyomdák, illetőleg kiadók a nyomdatermékekről statisztikai célokra azon a példányon felül, amellyel az 1897. évi XXXV. te. 4. §-a értelmében a M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának tartoznak, egy példányt a Zágrábi Kir. Országos Statisztikai Hivatal könyvtára részére is beszolgáltatni kötelesek.” Mielőtt azonban a horvát bán úrnak figyelmét a költségtérítmény felemelésének kérdésével kapcsolatban a nézete szerint szükséges törvényhozási kezdeményezésre felhívná, az előadó miniszter úr szükségesnek látta ez ügyet - tekintettel fontos közjogi vonatkozásaira, valamint arra is, hogy a költségvetésnek 10 000 koronával való állandó jellegű megterheléséről van szó - egész terjedelmében a minisztertanács elé terjeszteni azzal a kéréssel, hogy úgy a Horvát Statisztikai Hivatal részére eddig 26 000 koronában megállapított költségtérítménynek 36 000 koronára való felemeléséhez, valamint a fentebb kifejtett közjogi állásponthoz is hozzájárulni, s előadó miniszter urat az ily értelemben való további lépések megtételére felhatalmazni méltóztassék. A minisztertanács a kereskedelmi miniszter úr nézetéhez hozzájárulván, őt megfelelő további lépések megtételére felhatalmazta. 23Törvényjavaslat az Eszék—Diakovár—Vrpoljei Helyiérdekű Vasút engedélyezéséről4'7 A kereskedelmi Miniszter úr felhatalmazást kért, hogy az Eszék-Diakovár-Vrpoljei Helyiérdekű gőzmozdonyú Vasút engedélyezése iránt О Felsége legfelsőbb jóváhagyásának kieszközlése után törvényjavaslatot terjeszthessen az Országgyűlés elé. A szóban levő vasút hossza 47,6 km, tényleges építési és üzletberendezési tőkéje 3 500 000 K, vagyis pályakilométerenkint 73 530. 417 417 Az Eszék állomástól Cepin, Vladislave, Dopsin, Semelje, Vucevc, Diakovár és Piskorevc irányában a M. Kir. Államvasutak Strizivojna-Vrpolje állomásig vezetendő helyiérdekű gőzmozdonyú vasútvonal előmunkálati engedélyét 1894-ben Giurgierie Vazul a Horvát-Szlavón dalmát országgyűlés elnöke és érdekköre szerezte meg. Az elkészített tervek alapján a vonal közigazgatási bejárása 1895. június 26-án - a költségvetés kidolgozása és a kivitelezőkkel történt megállapodás után - az engedélyezési eljárás 18964a- nuár 25-én megtörtént. Horsky János mérnök hajlandó lett volna a vasút építésére üzleti kötelezettséget vállalni, de a minisztérium megszakította a tárgyalásokat, mert figyelmüket a - Magyarországot Boszniával összekötő - Budapest-Szarajevó vonal kötötte le. A vasútvonal érdekében a tárgyalások 1897-ben kezdődtek újra a Gfrerer Schoch és Grossmann budapesti építési vállalkozó céggel. Horsky János összes jogát erre a cégre ruházta át, amely már letette a 170 ezer korona biztosítékot. (MNL OL К 26-1904-VII-2969. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter előterjesztése. Törvényjavaslat az Eszék-Diakóvár-Vrpoljei Helyiérdekű Vasút engedélyezése tárgyában. 1904.) - A vasútvonalat 1905-ben adták át a forgalomnak. (Ruzitska, 1964.) 605
