Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
Községek adóhátralékának rendezése A pénzügyminiszter úr bemutatta azon jelentését, melyet Magyarország néhány vármegyéjének több községében fennálló nagymérvű adóhátralékok rendezése tárgyában О Felsége legfelsőbb jóváhagyásával az Országgyűlés elé terjeszteni szándékozik. Jóváhagyólag tudomásul vétetett. 36Topuskó gyógyfürdő tulajdonjogáról A pénzügyminiszter úr előadta, hogy a határőrvidék bekebelezését szabályozó 1881. évi július 15-én kelt legfelső rendelet 15. §-ában a következő intézkedést tartalmazza: „a határőrvidéken levő azon kincstári fekvőségek, melyek nincsenek az autonóm országos igazgatás valamely különleges céljára rendelve, Magyar Minisztériumomra háramolnak.” Báró Philippovich táborszernagy mint a határőrvidéki közigazgatás főnöke gróf Szapáry Gyula volt pénzügyminiszterhez 1881. évi június hó 17-én - a fentebb említett legfelső rendelet kibocsátását megelőzőleg folytatott tárgyalások alapján - intézett átiratában tüzetesen kifejtvén az indokokat, amelyek alapján Topuskó gyógyfürdő is az autonóm igazgatás különleges céljára rendelt ingatlan jellegével bír, az említett miniszter tudomására hozta, hogy a kibocsátandó legfelső rendelet 15. §-a alapján Topuskó gyógyfürdőt a bán mint kir. biztos kezelésébe át fogja adni. Ez az átirat válasz nélkül maradt, a határőrvidék közigazgatás főnöke [!] Topuskót tényleg a bán kezelésébe adta át, erről a határőrvidék bekebelezését tárgyazó felterjesztésében О Felségének jelentést tett, és О Felsége a felterjesztést jóváhagyólag tudomásul venni méltóztatott. A minisztertanács első ízben 1881. évi augusztus hó 6-án4°J foglalkozott ezzel az üggyel, amidőn az akkori pénzügyminiszter előterjesztésére kimondta, hogy: „tekintve, hegy ezen fürdő legnagyobbrészt mint a közegészségügyre szolgáló jótékonysági intézet kezeltetik, a minisztertanács az ezen fürdő hovátartozandósága iránt támasztható jogi kérdéseket feszegetni nem kívánja, hanem opportunitási szempontból beleegyezik abba, hogy az a horvát-szlavón autonóm kormányzat birtokában hagyassék.” Ez a határozat azt a visszás helyzetet teremtette, hogy a fürdő fenntartására és kezelésére szükséges költségek az autonóm budge-t terhelték, a fürdő jövedelmeit ellenben a Magyar Kincstár élvezte. Ezt a visszás helyzetet volt hivatva megszüntetni az 1891. évi november hó 21-én405 406 hozott minisztertanácsi határozat, mely szerint a minisztertanács az akkori pénzügyminiszter előterjesztése alapján „abban állapodott meg, hegy a topuskói fürdő nem tekinthető más szempontból, mint bármely más Horvát-Szlavónországok területén lévő állami vagyon, mely tehát a Magyar Korona Országainak közös államtulajdonát képezi, de az 1868: XXX. te. 8. §-a értelmében a Horvát-Szlavón Országgyűlés meghallgatása és beleegyezése nélkül el nem adható, tekintve azonban a topuskói fürdőnek mint a közeg405 MNL OL К 27. i88i. augusztus 6-/5. A Horvát-Szlavón területen felvő topuskói fürdő kérdése. 406 MNL OL К 27.1891. november 21./17. A horvátországi tuposkói fürdő tulajdonjoga iránti döntés. З2598
