Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
ben vagy általában az ügy érdemében (354. §, 371. § 4. p.) a Legfelsőbb Törvényszék határozott. A 386. §-nak a cs. kir. miniszterelnök úr által indítványozott 2. bekezdésében foglalt az az alapeszme, amely abban áll, hogy a kegyelmi indítvány csak akkor terjesztessék a kegyelmezési jog gyakorlására hivatott hatóság elé, ha a bíróság vagy az illetékes parancsnok azt pártolja, helyes annyiban, amennyiben nem halálbüntetésről van szó. A kegyelmezési eljárás szabályozásánál mindenesetre figyelmet kellene azonban fordítani arra a körülményre, amelyet a cs. kir. miniszterelnök úr a 386. § 2. bekezdésére vonatkozó indítványa, úgy látszik, szem elől téveszt, hogy ti. az ítélőbíróság (jelesül a haditörvényszék) csak a főtárgyalás befejeztéig van együtt, és így a főtárgyalás berekesztése után előterjesztett kegyelmi indítvány felől nem nyilatkozhatik. Gondoskodni kellene arról is, hogy addig, míg a kegyelmezés kérdése el nem dől, az elítélt tisztek és katonai hivatalnokok, ha a rájuk mért büntetés végrehajtásának megkezdése rendfokozatuk elvesztését vonná maga után, ettől az erkölcsi hátránytól meg- óvassanak. A jelen b. pont alatt tett indítványok elfogadása esetén a tervezetnek a kegyelmezési joggal összefüggő többi §-ai szintén némi átdolgozást igényelnének. A cs. kir. miniszterelnök úrnak fentebb c. pont alatt ismertetett indítványa szerint az a lehetőség, hogy О Felsége a kegyelmezés jogát akár az illetékes parancsnokra, akár elöljáróira, amennyiben jónak látja, átruházhassa, a rögtönítélő eljárás során, valamint a hadrakelt seregnél és hadihajón fennmaradna akkor is, ha a béke rendes eljárására nézve egészben vagy részben a b. pont alatti indítvány fogadtatnék el. Ehhez a magyar kormány is hozzájárulhatna, tekintettel azokra a rendkívüli körülményekre, amelyek a rögtönbíráskodásnál, úgyszintén a hadrakelt seregnél és hadihajón uralkodnak, és tekintettel arra, hogy e rendkívüli körülmények közt vagy egészen le kellene mondani a kegyelmezés lehetőségéről, vagy bele kell nyugodni abba, hogy a kegyelmezési jogot az ezzel О Felsége által felruházott parancsnok gyakorolhassa. 5A 444. § pótlásaképpen a cs. kir. miniszterelnök úr azt indítványozza, hogy a rögtönítélő eljárás során kiszabott halálbüntetést a rögtönítélő bíróság megfelelő szabadságvesztés büntetéssé változtassa át, ha a vádlott a tett elkövetésének idejében életkorának 20. évét még be nem töltötte, vagy más esetekben is, ha a halálbüntetésnek egy vagy több leginkább büntetésre méltó egyénen való végrehajtása a szükséges elrettentő példát megadja. Ez az indítvány elfogadható. Az új bekezdés a 444. §-nak mostani 2. és 3. bekezdése közé volna elhelyezendő. 6. A tervezet 2. §-a szerint bizonyos kisebb vétségekre (kihágásokra) megállapított büntetés helyett, katonai bírói eljárás mellőzésével, fegyelmi úton fegyelmi fenyítés szabható ki. A cs. kir. miniszterelnök úr kizárni óhajtaná azt, hogy bírói úton büntetendő cselekmények fegyelmi úton legyenek megtorolhatok. A magyar kir. honvédelmi miniszter úr az utóbbi indítványt elfogadhatónak nem tartja, mert a cs. kir. miniszterelnök úr indítványa a katonai büntető törvénykönyv 541
