Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
És most áttérek az egyes pontokra.322 A cs. kir. miniszterelnök úr a tervezet 91. és 92. §-ainak oly értelemben való módosítását kívánja, hogy oly ügyvédek, kik nem viselnek tiszti vagy katonai hivatalnoki rendfokozatot a nem tényleges állományban, de a katonai védők lajstromában felvéve vannak, akkor is működhessenek mint védők, ha a vád tárgyát nem kizárólag közönséges bűntett vagy vétség képezi, tehát akkor is, ha a vád kizárólag vagy halmazaiképpen katonai bűntettre vagy vétségre vonatkozik. A most említett indítvány csak helyeselhető. Az okokat itt, az hiszem, nem szükséges részletezni. A 92. § eredeti 3. bekezdése, melyet lényegben a cs. kir. miniszterelnök úr is elfogadott, így szól: „A védői tisztségre bocsátásnál elsősorban azokat kell figyelembe venni, akik nem tényleges igazságügyi tisztek, vagy nem tényleges más tisztek vagy katonai tisztviselők, vagy akik ilyenek voltak.” Ezt a bekezdést, amelyre, mint instrukció természetével bíró rendelkezésre a törvényben amúgy nincsen szükség, célszerűbb volna kihagyni, nehogy ok nélkül felszínre juttassa azt a kívánságot, hogy oly ügyvédek, akik a nem tényleges igazságügyi tisztek vagy nem tényleges más tisztek közé tartoznak, vagy akik ilyen tisztek voltak, egyáltalában ne legyenek alávetve a szelekciónak. A cs. kir. miniszterelnök úr a védelem kérdésével kapcsolatban még azt is ajánlaná, hogy a tervezet 92. §-át megtoldjuk egy új utolsó bekezdéssel, mely szerint „gondoskodni kell, hogy minden dandárbíróság és minden hadosztálybíróság kerületében a 91. § (új) 3. pontja alá eső védők megfelelő számban álljanak rendelkezésre.” Tekintettel egyrészt arra, hogy a katona védők lajstromába akarata ellenére senkit sem lehet fölvenni, másrészt tekintettel arra, hogy sem a katonai, sem az igazságügy igazgatásnak nem áll módjában egyeseket arra indítani, hogy fölvételüket kérelmezzék, a cs. kir. miniszterelnök úr szövegében vagy ki kellene mondani, hogy az említett irányban csak annyira kell gondoskodni, „amennyire lehetséges”, vagy pedig az ajánlott új bekezdést, amelynek, így módosítva, gyakorlati jelentősége nem volna, egészen mellőzni kellene. Az előadottakhoz képest tehát a 91. és a 92. § így szólana: „91. § - Védők lehetnek:” I./ tényleges katonaállományú tisztek, és ezenfelül, ha a vádlott más állománycsoportnak tisztje, vagy katonai tisztviselő: az ő állománycsoportjához (szolgálati ágához) tartozó tényleges tisztek és katonai tisztviselők is,” „2./ tényleges igazságügyi tisztek és igazságügyi tisztjelöltek,” „3./ a katona védők lajstromába felvett ügyvédek és nem tényleges igazságügyi tisztek.” „92. § - A 91. § 3. pontjában emh'tett egyéneknek a katonavédők lajstromába való felvétele fölött a honvédelmi miniszter határoz, mégpedig a Hadsereg (Haditengerészet) bíróságai előtt viselhető védői tisztség tekintetében a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg.” i. 322 A hivatalos használatra szánt kéziratot lásd: MNL OL К 26-1907-XLI-3563. Törvényjavaslat a katonai büntető perrendtartásról.
