Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
területén a Főudvarnagyi Hivatalnak mint bíróságnak állása és az Uralkodóház tagjaira vonatkozó működése főképpen csak a bírói gyakorlatnak köszöni az elismertetést. Telje- sen hiányzik továbbá itt minden törvényhozási szabályozás azokkal a személyekkel szemben, akikre eddig külön legfelsőbb intézkedések a Főudvarnagyi Hivatal bírói hatóságát kiterjesztették. Végül a nemzetközi jog értelmében területenkívüliséget élvező személyekre nézve csak igen fogyatékos rendelkezések vannak Magyarországon érvényben, nevezetesen pedig nincsen rendezve az a kérdés, vajon oly peres ügyekben, amelyekben a területenkívüliség hiányában a magyar rendes bíróság volna illetékes, van-e helye önkéntes alávetés esetében a főudvarnagyi bíráskodásnak. Hogy tehát mindezen hiányok pótlása mellett az egész kérdés összes részleteivel megfelelő megoldást nyerhessen, О császári és apostoli királyi Felségének 1903. évi március ю-én kelt legfelső elhatározásával nyert felhatalmazás alapján az igazságügy-miniszter úr tárgyalásokat kezdett a főudvarnaggyal a főudvarnagyi bíráskodás törvényhozási szabályozásának előkészítése végett. A tárgyalások eredménye az ezúttal bemutatott törvényjavaslat lett, amely a m. kir. miniszterelnök úrnak és a közös külügyminiszter úrnak helyeslésével is találkozott. Önként érthető, hogy a törvényjavaslat nem érinti a főudvarnagyi bíráskodás alá tartozó ausztriai peres ügyekre nézve az osztrák törvények értelmében eljárásra hivatott Főudvarnagyi Hivatal mint bíróság szervezetét, hatáskörét, fellebbviteli fórumait és eljárási szabályait. A főudvarnagyi bíráskodás alá tartozó magyarországi peres ügyekre nézve azonban a törvényjavaslat magyar főudvarnagyi bíróságot tervez, magyar bírói szervezettel, a magyarországi ügyekre szorítkozó hatáskörrel, magyar fellebbviteli fórumokkal és a magyar eljárási szabályokkal. A Főudvarnagyi Hivatalnak állását és hatáskörét mindazon ügyekben, melyeket a Főudvarnagyi Hivatal maga, Bírói Tanács nélkül intéz, a törvényjavaslat - amennyiben ezek közül is egyrészt a Magyar Főudvarnagyi Bíróságra át nem ruház - fenntartja és a tényleges állapotnak megfelelően rendezi. A Főudvarnagyi Hivatallal a Magyar Főudvarnagyi Bíróság kapcsolatban fog állani, amelyet rendezni a törvényjavaslat 13. §-a értelmében kibocsátandó ügyviteli szabályoknak lesz majd egyik feladata. Ez az ügyviteli természetű kapcsolat természetesen nem fogja érinthetni a törvényjavaslatnak azokat az alapvető intézkedéseit, amelyek szerint a Magyar Főudvarnagyi Bíróság kivételes bíróság ugyan, de független és magyar. Ügy az alapelvek megállapításánál, mint a részletek kidolgozásánál a magyar államjogi érdekek mérlegelése mellett az Uralkodóház érdekeinek gondos megóvása is vezérlő szempont. Ha tehát ez a javaslat törvényerőre emelkedhetnék, régóta érzett hézagot pótolna, mégpedig úgy az Uralkodóház érdekeinek, mint a magyar közjogi intézmények kiépítésének szempontjából. A magyar polgári perrendtartást életbe léptető törvényjavaslata, amelynek előkészítése a jelen javaslat kidolgozásának külső okául szolgált, annak jelzésére fog e tárgyban szorítkozni, hogy a főudvarnagyi bíráskodásról külön törvény intézkedik.
