Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Szerkesztői tájékoztató a minisztertanács működéséről és a jegyzőkönyvek közlésmódjáról
Szerkesztői tájékoztató a minisztertanács működéséről és a jegyzőkönyvek közlésmódjáról A Khuen-Héderváry kormány időszakában nem módosították a minisztériumok hatáskörét. Az 1903. június 27-én hivatalba lépő gróf Khuen-Héderváry Károly a miniszter- elnöki teendők mellett a Király Személye Körüli és a Belügyminisztérium vezetését is ellátta. Széli Kálmán kormányának miniszterei közül továbbra is hivatalában maradt Lukács László pénzügyminiszter, Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, Plósz Sándor igazságügy-miniszter és Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. Új személyként került a kabinetbe Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter és Tomassich Miklós horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter. A miniszterelnök és a miniszterek lemondása következtében 1903. augusztus 7. és 1903. szeptember 22. valamint 1903. szeptember 29. és 1903. november 3. között a kormány ügyvezetőként látta el feladatát. Az 1903. november 3-án a hivatalát elfoglaló Tisza István gróf miniszterelnökként a belügy és a király személye körüli miniszter feladatkörét is magának tartotta fenn, a régi kormányból a helyén maradt Lukács László pénzügyminiszter és Plósz Sándor igazságügy-miniszter. A vallás- és közoktatásügyi tárcát Berzeviczy Albert, a kereskedelemügyit Hieronymi Károly, a honvédelmit Nyíri Sándor, a földművelésügyit Tallián Béla vállalta. A horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszteri poszt betöltésével Cseh Ervint bízták meg. A király személye körüli miniszteri posztot 1904. március 3-ától Khuen-Héderváry Károly töltötte be. A Tisza-kabinet feladatát 1905. február 14-től 1905. június 18-ig ügyvezető kormányként látta el. A magyar minisztertanács hatásköréről nem feladatom történeti áttekintést adni, mert ezt a munkát Iványi Emma a Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából ujiy-nji8. című forráskiadványának Bevezetőjeben már elvégezte. A miniszter- tanács hivatali munkájáról további részletes információkat közöl a Lakos János szerkesztésében 1999-ben megjelent A Szapáry- és Wekerle kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei i8c)o. március 16. - i8py. január ty. című forráskiadvány (166-170.). Ezért az alábbiakban csupán a Khuen-Héderváry kormány és a Tisza kormány időszakát megelőző, 1897-ben elfogadott új szabályzat ismertetésére térek ki. Az 1895. november 21-én tartott minisztertanácsi ülésen a Bánffy Dezső báró vezette kormány tagjai a minisztertanács munkáját meghatározó, új szabályzat kidolgozásáról döntöttek. A miniszterelnökségi titkárság munkatársai 1896. év elejére két tervezetet készítettek. Nevezetesen „Az О Felsége legfelsőbb elhatározása alá terjesztendő ügyek”, valamint „A minisztertanács elhatározása elé terjesztendő ügyek.” jegyzékét. A miniszterelnök az előterjesztéseket véleményezésre megküldte a minisztereknek, valamint az uralkodónak közvetlenül alárendelt kabinetirodai osztályfőnöknek is. A módosítás elvégzését a kormány azért tartotta fontosnak, mert az évtizedek múltával a napi ügyintézési gyakorlat már több ponton eltért az 1867. évi szabályzat előírásaitól, továbbá a változtatástól a kormányzati munka hatékonyságának növelését remélték elérni. Az előterjesztők még a látszatát is igyekeztek elkerülni annak, hogy az uralkodói jogkört kívánják szűkíteni, ezért igazán lényeges módosításokat nem javasoltak, a kormány ré377
