Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Földművelésügyi Minisztérium
A mezőgazdasági termények beszerzését a minisztérium magáncégekre bízta, mert attól tartottak, hogy az állami vásárlás híre a piaci árak gyors emelkedéséhez vezetne. A vásárlással megbízott Herczog Mór Lipót - aki díjmentesen vállalta ezt a feladatot - elsősorban Ausztriából és Horvátországból vásárolta a szénát, mert így a hazai készletek érintetlenek maradtak. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete arra kapott megbízást, hogy a nyugati megyékben, főleg a Hanság vidékén felhalmozott jelentős mennyiségű takarmányt a kincstár részére felvásárolja. A vetőmag kukorica beszerzését a Magyar Általános Hitelbank Rt. vállalta, de az általa felvásárolt 104 940 mázsa jelentős része az Alföldön termelt, későn érő úgynevezett lófogú termény volt, amelyet az ország északi részén nem lehetett termeszteni. Ezt a problémát a földművelésügyi miniszter úgy oldotta meg, hogy a kincstári birtokokon termelt, vetőmagnak megfelelő kukoricát zároltatta és kicseréltette a Hitelbank által vásárolt készlettel. Az így beraktározott vetőmag 853 000 hold - a vetésterület 21%-ának - vetését biztosította. A Földművelésügyi Minisztérium foglalkozott az amerikai kukorica behozatalával is, de az a hosszú úton olyan minőségi romlásnak volt kitéve, hogy legfeljebb állatok etetésére lehetett felhasználni.13'6 A legnagyobb gondot a megfelelő minőségű burgonya beszerzése okozta. (1904. szeptember 23./13., 1904. december 2./41.) A szeptemberig megvásárolt 124 ezer mázsa vetőmag - a télen bekövetkező tárolási veszteségeket figyelembe véve - mintegy 13 000 hold bevetését biztosította, ami a szokásos termőterületnek csupán 1,4%-a volt. A fenti időpontig már 19 vármegye főispánja több mint 90 ezer mázsára jelentette be igényét, a felvásárlást tovább kellett folytatni. Ennek megfelelően a földművelésügyi miniszter további 100 000 mázsa burgonya, valamint 1000 mázsa lóhere és 200 mázsa lucerna mag beszerzésére kért és kapott a kormánytól engedélyt. (1905. február 28./35.) Az állatállomány megmentése érdekében szükség volt arra, hogy a kormány valóságos képet nyerjen a vármegyék gazdasági helyzetéről. Ezért a Földművelésügyi Minisztérium utasította a főispánokat, hogy vezetésükkel úgynevezett központi bizottságokat alakítsanak. Tagjai lehettek a vármegyei mezőgazdasági bizottságok és a gazdasági egyesületek képviselői, illetve a főispán által meghívott személyek. A bizottság feladatát képezte - az önsegélyezés elvének érvényesítésével - a beérkező kérelmek elbírálása, mert remény sem volt arra, hogy a kincstár minden igényt képes lesz kielégíteni. A járásokban a főszolgabíró, a településeken a községi bíró vezetésével hasonló bizottságok szervezésére került sor. A bizottságok készítették el azokat a felméréseket, amelyek a településeket ért károkról és az itt élők gazdasági helyzetéről pontos adatokat szolgáltattak, és ennek alapján a segélyezés mértékéről a minisztérium szakemberei döntöttek. A földművelés- ügyi miniszter arról tájékoztatta a megye vezetőit, hogy „a korlátolt mérvben adandó segélynél elvül tűztem ki, hogy ingyen semmit sem engedélyezhetek, s csak valóban szegények segélyeztessenek s csak ott, hol a szükség általános. Az esetleg engedélyezendő szükségletek értékét vagy készpénzben vagy egyes kivételes esetekben, az anyagok beszerzési árának figyelembe vételével, részletfizetés mellett fogom átengedni.”'3'7 Az engedélyezett élelmiszer, takarmány és vetőmag árának megtérítését a kincstár részére 1316 A vetőmagok vizsgálatában egyre növekvő szerepet vállalt az Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás. Az intézet új működési szabályzatát a földművelésügyi miniszter 1903. végén terjesztette a minisztertanács elé. (MNL OL К 27.1903. december 4./20.) 1317 IVINL OL К 27.1904. szeptember 8./38. Előterjesztés a minisztertanácshoz. Valamennyi főispánnak. 333
