Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Pénzügyminisztérium

A Pénzügyminisztérium közreműködésével készült el a járási pénzkezelésre vonatkozó 79.000./1904. B. M. sz. rendelet, amely az úgynevezett átmeneti pénzek kezelését a Magyar Postatakarékpénztárra bízta.1203 Az eddigi pénzkezelési rendszer egyszerűsítését jelentette, hogy a községi elöljáróságok az általuk kezelt pénzeket, a főszolgabírói hivatal mellőzésével a Postatakarékpénztár útján küldhették el a vármegyei adóhivatalba. Az állami pénztárak egyre nagyobb mértékben vehették igénybe a Postatakarékpénztár szolgáltatásait. Ennek keretében az állami pénztárak útján folyósított illetmények postai kifizetés útján juthattak el az érintettekhez.1204

1904. elején elkészült az a jegyzék, amely az Olaszországgal és Németországgal fennálló kereskedelmi és vámszerződés magyar részről megkívánt módosításait tartalmazta, valamint kidolgozták azt az utasítást, amelynek alapján a magyar delegáció az olasz és német követelésekről tárgyalhatott. A német kereskedelmi szerződés megújítására vonatkozó, 1904. június elején Berlinben megkezdett tárgyalások rövidesen félbe szakadtak, mert az Olaszországgal 1904. szeptember 30-án lejáró szerződés meghosszabbítása vált sürgetőbb feladattá.12“5 Az olasz-magyar tárgyalások szeptember végén - a szerződés nélküli állapottal járó kereskedelmi zavarok elkerülése érdekében - ideiglenes jelleggel sikeresen befejeződtek.

A pénzügyigazgatóságok az 1904. év folyamán főként a törvényen kívüli állapot következtében felhalmozódó adóhátralékok behajtásával és rendezésével voltak elfoglalva.1206 A Pénzügyminisztérium 1904. június 30-án az országgyűlés részére készített jelentésében jelentős adóhátralékokról számolt be.1207 (1904. június 14./32.) A rendelkezésre álló adatok szerint harminchárom vármegyében 1957 olyan község volt található, ahol a hátralék meghaladta az évi adóelőírás 100%-át. Ennek a hátraléknak túlnyomó része 88 848 kisebb adózó nevén szerepelt, akiknél a 828 906 korona évi előírással szemben 6 333 626 korona - 764%-os - tartozás halmozódott fel. A többi vármegyében 128 olyan községet tartottak nyilván, ahol 6223 személynél az eladósodás mértéke az az évi 563%-át tette ki. A hátralékok felszaporodását a politikai válság okozta bizonytalanság mellett a birtokviszonyok rendezetlensége és ebből eredően a földadó helytelen kivetése is elősegítette. A pénzügyminiszter szerint alig van olyan kataszteri birtokív, amelyben a felvett adatok ne szorulnának helyesbítésre, ezért első lépésként az adóhátralékot felhalmozók pontos körét kell meghatározni.1208 A törvényesen előírt ingatlan árverések sok ezer család anyagi megsemmisüléséhez és a kivándorlás növekedéséhez vezetnének, ezért a mezőgazdasággal foglalkozóknál csak olyan összegű hátralék megállapítását javasolták,

1203 Megjelent: 1904. augusztus 6.

1204 111.316/1904. sz. B. M. sz. körrendelet.

120J A kereskedelmi szerződésről folytatott tárgyalásokat Németországgal csak 1905-ben fejezték be.

1206 A parlament 1904. január 23-án tartott ülésén az ellenzék kifogásolta, hogy a Jászkíséri Dohánybeváltó Hivatal munkatársai a beszállított dohány árából levonták a termelők adótartozásait. A pénzügyminiszter állásfoglalása szerint az adótartozást csak akkor vonhatják le, ha a termelő ehhez hozzájárul. (MNL OL К 255-19°4~и-1—272.)

1207 MNL OL К 2-AXV-2-76. Lukács László jelentése az országgyűlés részére az adóhátralékok rendezéséről. 1904. június 30.

1208 Az 1875. évi XXII. törvény pénzbírság terhe mellett kötelezte a vevőt és az eladót a birtokos személyében bekövetkezett változások bejelentésére, de ezt a rendelkezést a gyakorlatban nem hajtották végre. így a telekkönyvi átírás hiányában a földadót sok esetben nem a mindenkori tulajdonosra, hanem az egykori, már elszegényedett vagy elhalt személyre vetették ki.