Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Belügyminisztérium
olyan tények és adatok jönnek tudomására, melyek azt bizonyítják, hogy ausztriai vagy németországi tényezők, különösen pedig az Alldeutscher Verband befolynak a magyarországi nemzetiségi törekvésekbe, méltóztassék ezeket velem külügyi felhasználás végett közölni.” Szögyény-Marich László az Alldeutscher Verband 1902. május 25-én megtartott közgyűlésére utalt, amelyen az erdélyi szászok részéről Obert Ferenc brassói evangélikus lelkész is részt vett. Ezen a közgyűlésen határozat született arról, hogy felkérik a német kormányt: „lépjen fel azon visszaélések ellen, melyeket magyar politikusok a német nyelv és kultúra kiirtására, s több mint 2 000 000 magyarországi német elnyomása céljából [...] űznek”."58 A magyarországi nemzetiségek között gazdasági és kulturális téren az erdélyi szászok mögött a délvidéki svábok álltak a legjobban, de a pángermán eszmék iránt a századfordulóig nem tanúsítottak különösen erős érdeklődést. A változás az 1901. évi választások során következett be, amikor a szászok széleskörű propagandát fejtettek ki annak érdekében, hogy a svábokat megnyerjék a szász Néppárt programjának."59 A szászok befolyásuk erősítése érdelében a hazai szerkesztésű lapokon kívül a Drezdában megjelenő Neueste Nachrichten című újságot is elkezdték terjeszteni a svábok között."60 A német propaganda népszerűsítésére szolgált a szász kézben lévő Nagyszebeni Földhitelintézet Nagykikindán megnyitott fiókja is, amely a sváboknak kis kamat mellett biztosított hiteleket."61 Lényegében azt a szisztémát követte, amelyet a Tátra Bank a szlovákok, az Albina a románok körében megvalósított. Az 1900 évek elején általános tendenciaként állapítható meg, hogy a nemzetiségi mozgalmak támogatására fordított külföldi pénzek már többnyire nem az egyesületek és magánszemélyek nevére érkeztek, hanem a hatóságok által kevésbé ellenőrizhető módon, a pénzintézetek bevonásával használták fel azokat."62 A nemzetiségi pénzintézetek a gazdasági és a politikai célokat egyaránt képviselték, ezért a földművelésügyi miniszter tevékenységük részbeni ellensúlyozására - a mező- gazdaság részére kölcsönöket biztosító intézetek bevonásával - részletes tervet szándékozott kidolgozni. Az 1904. március 9-ére összehívott értekezletre a társminisztériumokon és az érintett főispánokon kívül a Magyar Földhitelintézet, a Kisbirtokosok Orszá- 1158 1159 1160 1161 1162 1158 MNL OL К 149-1906-2. t-650. A miniszterelnök átirata a belügyminiszter részére. 1902. július 5. (A nemzetiségi adatokat lásd: Hanák, 1975. 348-349.) 1159 1904-ben a kormány döntése alapján a közművelődési célokat szolgáló Szász Nemzeti Egyetem tartozását az állam átvállalta. (MNL OL К 27.1904. szeptember 22./6. - A szászok és svábok kapcsolatáról bővebben lásd: Seewann, 2015.141.) 1160 Jelentős német nyelvű lapok: Weisskirchner Volksblatt, Deutsches Tagblatt für Ungarn, Torontaler Zeitung. 1161 Az erdélyi takarékpénztárak története a szászok által 1835-ben alapított Brassói Általános Takarékpénztár létrehozásával vette kezdetét. A nemzetiségi pénzintézetek számának gyors növekedése a 19. század utolsó évtizedében figyelhető meg, aminek eredményeként 1908-ban, Erdélyben - a 123 magyar mellett - 30 szász és 94 román intézet tevékenykedett. A szászok gazdasági erejét nem a pénzintézetek számával, hanem azok alaptőkéjének, illetve a tartaléktőke nagyságával értékelhetjük reálisan. Nevezetesen amíg a szászok intézeteiket átlag 388 ezer korona alaptőkével működtették addig a magyarok 198 ezerrel, a románok pedig 119 ezerrel. A tartaléktőke tekintetében még jelentősebbek voltak az eltérések. (Sándor, 1910.; Bácskai, 1993. ny-119. és Szász, 1968.) 1162 Például a délvidéki pángermán mozgalom vezetői pénzintézeti munkakörben dolgoztak: Korn Artur lap- szerkesztő a brassói szász National Bank kikindai fiókjának az igazgatója, dr. Ehrling Károly az ügyvédje, Beer Ede pedig a könyvelője volt. (Részletesebben lásd: MNL OL К 26-1905-XVI-1274.)
