Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Az egyesül ellenzék képviselőházi "győzelme"
I mögé állítani, hanem szinte az egész magyar sajtó is őket támogatta. A kiélezett belpolitikai helyzetben végzetes hibának tűnt, hogy Tisza István kormányra kerülése kezdetén nem tett lépéseket annak érdekében, hogy megszerezze a mérsékelten ellenzéki sajtó támogatását.868 A sajtó mozgósító erejét felismerve az ellenzéki képviselők gondoskodtak arról, hogy minden napra jusson valami, szenzációnak tálalható nyilatkozat vagy esemény, amely a kormány elleni kíméletlen harcra sarkall. A kormány ilyen körülmények között semmit nem tehetett annak érdekében, hogy pártból kilépő politikusok igényes stílusban megírt nyílt levelei a sajtó hasábjain ne durva hangnemben megfogalmazott kommentárok kíséretében jelenjenek meg. Ezért nem volt meglepő, hogy a korábban mérsékelten ellenzéki újságok is a kuruc-labanc küzdelemnek feltüntetett, egyre népszerűbbé váló ellenzéki akciók mellé álltak. Tisza István a Gödöllőn tartózkodó uralkodótól vette át az országgyűlés új szakaszának összehívását elrendelő királyi kéziratot.869 870 A miniszterelnök az 1904. december 9-én tartott értekezleten közölte párttársaival, hogy a kézirat meghallgatására a két Házat 1904. december 13-ára szándékozik összehívni. A várható parlamenti összecsapásra mind a kormánypárt, mind az ellenzéki koalíció felkészült. Az országgyűlés összehívása alkalmából az ellenzék támadása Perczel Dezső ellen irányult, akiről a „szövetkezett ellenzéknek szervezőbizottsága” a november 19-én a nemzethez intézett kiáltványában kimondta: „a képviselőház mostani elnöke gonosztevő lett. Gróf Tisza István miniszterelnök bűntársa lett.”87° Azz ellenzék elérkezettnek látta az időt, hogy a koalíció erejét megmutatva leszámoljon Perczel Dezsővel, és november 18-án tanúsított magatartása miatt eltávolítsa az elnöki székből. A kormány előtt sem volt titok az ellenzék szándéka, ezért a parlamenti ülésen Perczel Dezső meg sem jelent, az őt helyettesítő Feibtzsch Artúr alel- nök pedig utasította a rend fenntartására kivezényelt őröket, hogy a képviselők részéről érkező inzultálásokra nem válaszolhatnak erőszakkal. Farkas János terembiztos úgy vélte, hogy a negyven főből álló őrséggel képes lesz biztosítani a Ház rendjét. Az egyesült ellenzék képviselőházi „győzelme” A szövetkezett ellenzék határozata szerint a képviselők 1904. december 13-án reggel az Angol Királynő fogadóban gyülekeztek, ahonnan - fél kilenc tájban, jóval az ülés megkezdése előtt - testületileg sétáltak át a parlamentbe. A gyalog vonulókhoz egyre több él868 A kormányt támogató, Gajári Ödön által 1903. december 16-án létrehozott „Az Újság” és a félhivatalos „Magyar Nemzet” befolyása az eseményekre nem volt számottevő. Berzeviczy Albert szerint „az ellenzékkel tartott majdnem az egész magyar sajtó. Most világion ki a végzetes hiba, melyet Tisza - ki, mert maga kevésre becsülte a népszerűséget, mindig elhanyagolta a sajtópolitikát - elkövetett akkor, mikor még erősen ült a nyeregben. Akkor csekély áldozattal megnyerhette volna a mérsékeltebb ellenzéki lapok akármelyikét, sőt esetleg többet is, ő azonban nem ezt tette.” (OSZK Kézirattára Quart. Hung. 2955. Berzeviczy, 1903-1905. 72.) - 1904 januárjában Béla Henrick egy sajtóiroda felállítására tett javaslatot, amely a miniszterelnököt az alábbiak szerint szolgálná, „ha kell kard, amely vág, s ha kell pajzs, amely felfogja az ütést”. (MREZSLT 44/a. f. Tisza iratok 2. cs. 8. t. 35-36. Béla Henrick levele Tisza István részére. 1904. január 13.) 869 MNL ÓL K26-1905-III-74. Tisza István előterjesztése az uralkodó részére. 1904. november 30. - A miniszterelnök az országgyűlés előtt álló legfontosabb feladatként jelölte meg az 1905. év első felére szóló pénzügyi felhatalmazás, valamint az újoncjutalékról szóló törvényjavaslat megszavazását. 870 Egyetértés, 1904. november 20. A nemzethez. 231
