Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - A házszabályok módosítása
Az agrárius érdekeket megfogalmazó Hazánk munkatársa Buday Barna, 1904 novemberében a gróf Károlyi Sándorhoz írt levelében így vélekedett Tisza István politikai jövőjéről: „Azon kezdem, hogy Tisza abban a percben menthetetlenül megbukott, amikor a parlamenti csíny útjára lépett, s amit ma látunk, az már csak görcsös vonaglás. Nem éppen az erőszak ténye miatt kell buknia, hanem először, mert ezt a cselekedetet az ellenzék jó ürügyül használhatja arra, hogy a nyakát kitörje és most már nem fog kibékülni, mert neki érdeke az, hogy mint sértett fél egy hazaáruló kormánnyal szemben menjen a választásokba. Másodszor azért menthetetlen Tisza, mert a Szabadelvű Pártnak az Udvar előtt is tekintélyes matadorjai otthagyták, s ma már inkább csak stréberek tartják benne a lelket. A király még módot ad Tiszának egy kísérletre a Ház egybehívá- sával, de miután itt Tisza nem boldogulhat, beszüntetik vele a kísérletezést, nehogy a Szabadelvű Pártot még jobban gyengítsék s a vele szemben provokált szélbali politikának még több előnyt adjanak. Tisza tehát bukott ember s amennyire a lelkekbe látok, híveinek egy része is pusztán azért tartott ki mellette idáig, mert azt hiszik, hogy a legközelebbi választásokon a mandátumokat még Tisza fogja osztogatni. Andrássyék, Darányi és Wlassics pedig egyszerűen bizonyos kölcsönöket fizettek vissza. Mély meggyőződést én csak igen kevés embernél keresek.”865 A november 18-át követő hetekben Ferenc József több alkalommal is fogadta a magyar miniszterelnököt. Tisza István 1904. november 21-én tájékoztatta az uralkodót a belpolitikai eseményekről, majd november 28-án a Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés ügyében járt Bécsben, ezt követően pedig a Gödöllőn tartózkodó uralkodó 1904. december 2-án, délelőtt tizenegy órakor fogadta. Az uralkodói audienciáról a miniszterelnök az este hat órára összehívott minisztertanácson számolt be a résztvevőknek. A mintegy két órán át tartó minisztertanácsi ülés után egy kormánytag sem ment el a Szabadelvű Pártkörbe, hogy a kormány döntéseiről tájékoztassa az ott várakozó képviselőket. A napi eseményekről a közvélemény csak szűkszavú félhivatalos jelentésekből értesült. Az a körülmény, hogy ezen a napon az uralkodó először Pitreich hadügyminisztert fogadta, arra engedett következtetni, hogy a belpolitikai válság mellett az 1905. évi újoncjutalék megajánlásának kérdése is napirendre került. A késő estébe nyúló minisztertanácsi ülés időtartamából az ellenzék azt a következtetést vonta le, hogy a kabinet tagjai az egyre mélyülő kormányválságról, sőt a lemondásról vitatkoztak.866 867 Ezzel szemben az 1904. december 2-án megtartott minisztertanácsi ülésen negyvenhét napirendi pontot tárgyaltak meg. Többek között döntés született olyan lényeges kérdésekben, mint az 1904. évi költségvetés kiigazítása és az ínség leküzdése érdekében hozandó intézkedések. Mivel a képviselőházi házszabályok érdemleges módosítására vonatkozó indítvány benyújtása után a kormány november 15-én - az érvényes házszabályok értelmében - valamennyi előterjesztését visszavonta, meg kellett állapítani azoknak a törvényjavaslatoknak a körét, amelyeket a kormány a későbbiekben újra elő kívánt terjeszteni. 7 A parlamenti ülésszak berekesztését követő hetekben kiderült, hogy az ellenzéki koalíció nem csak a jól szervezett gyűléseken nagy számban megjelenteket tudta maga 86j MNL OL P 389 2. cs. 49. sz. Buday Barna levele gróf Károlyi Sándorhoz. 1904. november 24. 866 Egyetértés, 1904. december 3. Válság van. 867 MNL OL К 27.1904. december 2У47. Törvényjavaslatok újbóli eló'terjesztése. 230
