Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Az országgyűlés harmadik ülésszakának törvényalkotó munkája
az egyes tárcák költségvetését már rövidebb idő alatt jóváhagyták, egy-egy minisztériumra átlagosan két ülésnapot szánva. így a parlament az 1904. évi költségvetést 1904. augusztus 6-án, a főrendiház pedig augusztus 17-én fogadta el. Az országgyűlés munkáját jellemezte, hogy a két hónapig tartó vita annak az évnek a költségvetéséről szólt, amelynek nagyobbik fele már a tárgyalás időszakában letelt. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium költségvetésének tárgyalása során, 1904. július 30-án, Berzeviczy Albert miniszter végre előterjeszthette szakmai programját a parlamentben.793 A közoktatási program összeállításánál Berzeviczy nagyon ügyelt arra, hogy a feszült politikai légkörben a kormány és az egyházak békés kapcsolatát továbbra is fenntartsa. Már beszéde elején leszögezte: „A vallásügyi kérdésekben a kormánynak az a szándéka, hogy az egyházakkal karöltve működjék az állam és az egyház közös kulturális céljainak érdekében.” A legnagyobb körültekintést kívánó katolikus autonómia ügyében kijelentette: „az autonómiát úgy kell megalkotni, hogy a király kegyúri joga és az egyház hierarchikus szervezete sérelmet ne szenvedjen, és hogy az autonómia miatt organikus törvényeinket ne kelljen nagyon fölforgatni”. Óvatosságát az is igazolta, hegy egyre késett a katolikus püspöki kar korábban megkért állásfoglalása. Határozottabb terveket készíthetett a miniszter a középiskolai oktatás reformjáról. Berzeviczy tervezetéről a Szabadelvű Párt is úgy nyilatkozott, hogy a „feladatok óriásiak, a múlt számos mulasztását kell pótolni rövid idő alatt. Csodálni lehet, hogy Berzeviczy a közoktatásügyi minisztériumnak óriás mértékben felszaporodott munkaköre megosztására nem gondol, és a felelősséget a második államtitkári állás fölállításával legalább részben meg nem osztja.”794 A Függetlenségi Párt vezetői Berzeviczy népiskolai törvényjavaslatáról nyilatkozva kijelentették, hogy „bár jóakaratúnak elismerjük, nem tartjuk eléggé célravezetőnek. Megmondottuk, hegy a kímélet ideje lejárt. Halomszámra látjuk a bizonyítékot, hogy a nemzetiségek az elnézést, a jóakaratot a legféktelenebb izgatással hálálják meg. Nem elégednek meg azzal a hellyel, amelyet most betöltenek, hanem szét akarnak ömleni a magyar vidékekre [...]. Tisza kormányzása alatt egyszerre föléledtek a rég elüknek hitt nemzetiségi mozgalmak. [...] A legközelebbi támadási célpont a népoktatási törvény. Holott ez a törvény a magyar nyelv elvitázhatatlan jogának csak a minimumát ölek fel.”795 A tavaszi ülésszak időszakában röppent fel az egyébként téves hír, hogy Apponyi Albert visszavonul a politikai életből. Ezt cáfolandó Apponyi Albert országgyűlési képviselő minőségében, híveinek kíséretében 1904. június 12-én Jászberénybe utazott, hogy vá793 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XXVIII. köt. 477. országos ülés. 1904. július 30. 794 Egyetértés, 1904. július 31. Berzeviczy programja. -1904 júniusában az Egyetértése, lapban Mocsáry Lajos a népiskolai törvény ellen írt cikksorozatot. 795 Egyetértés, 1904. július 17. A nemzetiségek és az iskola. - A bukaresti tudósító jelentette: a román kulturális központ végrehajtó-bizottsága kiáltványt intézett az „összes románokhoz”, amelyben a magyarok által le- igázott testvéreikkel való szolidaritásra szólított fel. A kormánypártot támogató szász képviselők a miniszterelnöknél tiltakoztak a fenti törvény ellen: „minthogy a jelzett törvényjavaslatnak az az általunk is helyeselt főcélja, hogy a magyar államnyelvnek sikeres tanítása a nem magyar tannyelvű népiskolákban hatályosan biztosíttassék, meggyőződésünk szerint ilyen messzemenő törvényhozási intézkedések nélkül is kellő mértékben elérhető, minthogy azok a politikai elvek, amelyekkel mi a vezérleted alatt álló Szabadelvű Párt tagjaivá lettünk, megkövetelik, hogy a nemzetiségi törvény és a nevezett egyház törvényes autonóm jogainak sértetlen fenntartásáért szükség esetén sorompóba lépjünk.” (MREZSLT 44/a. f. Tisza iratok 2. cs. 8. t. 7. A szász képviselők levele Tisza István részére. 1904. október 23.)
