Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Az obstrukció elleni fellépés, megállapodás Kossuth Ferenccel
I előidézte kényszerhelyzettel indokolta, és bevezethetőségéről így nyilatkozott: „A házszabályok a képviselőház ülésezési idejére nézve egyszerűen azt a diszpozíciót tartalmazzák, hogy a tanácskozásra szánt időt a Ház időről-időre határozza meg. Nem mondják meg, hogy egy ülés legyen-e vagy több ülés legyen naponként.” Az ellenzéki képviselők után, akik a Széli-féle paktumra hivatkozva utasították el a párhuzamos ülések bevezetését, Apponyi Albert is felszólalt. Apponyi elmondta, hogy szerinte a Podmaniczky Frigyes indítványa ellenkezik a házszabályokkal, és miután a többség nem fogadta el véleményét, huszonhat hívével együtt kilépett a kormánypártból.673 A délutáni ülések bevezetését Tisza István fontosnak tartotta, de nem volt meggyőződve arról, hogy pártjának többsége támogatni fogja ebben. Erre utal, hogy amikor 1903. november 19-én közös minisztertanácsi ülésre Bécsbe hívták, a király személye körüli minisztériumból levelet írt ifj. Andrássy Gyulának. A levélben arról tájékoztatja Andrássyt, hogy „amennyiben az obstrukció néhány nap alatt véget nem ér, mit majdnem bizonyosra veszek, a délutáni paralel ülések tartását szándékozom indítványozni. A legközelebbi feladat tehát az, hogy az akció számára a párt összes tagjának helyeslését megnyerjük.”074 Az idejét vadászattal töltő Andrássyt arra kérte, hogy utazzon Budapestre, és támogassa őt terve megvalósításában. Tisza Istvánnak - szintén 1903. november 19-én - az uralkodónak írt leveléből a kudarcra felkészült miniszterelnök képe bontakozik ki. Mint írta: Apponyi Albert és társainak támogatására nem számíthat, mert nyíltan hangoztatják, hogy „Tisza István személye az egyedüh akadálya a kibontakozásnak”. Erre reagálva Tisza kijelentette, hogy „kész visszalépni, mihelyt elintézte azokat az ügyeket, melyek az ország helyzetének normalizálásához szükségesek”.675 Egyben arról is tájékoztatta az uralkodót, hogy tárgyalt - Apponyi Albert bizalmasaként számon tartott - Ivánka Oszkár képviselővel, aki kész lenne egyeztető tárgyalások közvetítésével az obstrukció letöréséhez segítséget nyújtani. Tisza nem hitt abban, hogy a „legszélső baloldal egy ilyen házszabályreformba belemenne”, de kötelességének tartotta, hogy erről a beszélgetésről beszámoljon a királynak. Egyben reményét fejezte ki, hegy ez a megoldás megfelel a koronának is. Tisza levele végén megismétli, hogy a parlament normális működésének helyreálh'tását küldetésének tekinti, és „ezek után lehetővé válik, hegy az kormányozzon, akit a korona ezzel megbíz”. Az ellenzék heves tiltakozása ellenére a kormánypárti többség, 1903. november 27-én megszavazta Podmaniczky Frigyes előterjesztését, de a paralel ülések következő napi bevezetésére mégsem kerülhetett sor. A Függetlenségi Párt képviselői bizalmatlansági indítványt terjesztettek elő Perczel Dezső ellen, és a házszabály vitával annyira sikerült elhúzni az időt, hogy a délutáni ülésre már nem maradt idő.676 Ez a vita - névszerinti sza673 MNL OL К 26-1905-III-74. Perczel Dezső házelnök átirata Tisza István miniszterelnök részére. 1903. november 27. - A képviselőház 1903. november 25-én tartott ülésén a lemondott Daniel Gábor helyére Feilitzsch Artúr képviselőt választották meg alelnökké. 674 OSZK Kézirattári Növedéknapló 1957.37. sz. Tisza István levele ifj. Andrássy Gyulának. Bécs, 1903. november 19. 675 MREZSLT 44/a. f. Tisza iratok 9.1.11. Tisza István levele Ferenc József részére (piszkozat). 1903. november 19. 676 MNL OL К 2-AXIII-5. Bizalmatlansági nyilatkozat Perczel Dezső házelnök ellen. 1903. november 28. - A Függetlenségi Párt 38 képviselője terjesztette elő, amelyben Perczel Dezsőt a házszabály megsértésével vádolta. 181
