Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Az obstrukció elleni fellépés, megállapodás Kossuth Ferenccel
vazásokkal tarkítva - a következő napokat is kitöltötte, és Tisza István is kénytelen volt tudomásul venni, hogy ezen az úton nem lehet felszámolni az obstrukciót. Ezért a miniszterelnök elődje példáját követve megbeszélést kezdeményezett a Függetlenségi Párt elnökével. Kossuth Ferenc Polónyi Géza társaságában fogadta Tisza Istvánt, és megegyeztek abban, hogy a Függetlenségi Párt beszünteti az obstrukciót az alábbi feltételekkel: „a kormánypárt lemond a délutáni ülések megtartásáról; a miniszterelnök kijelenti, hogy a király katonai felségjogának is, mint minden jognak az államban kútforrása a nemzet; a választói jog reformjára nézve pedig megígéri, hogy az, az országgyűlés végéig letárgyalható legyen törvényjavaslatot fog előterjeszteni, mely a cenzust oly irányban arányosítsa, hogy az a választójog bizonyos kiterjesztésével legyen egyenlő.”677 A fenti megegyezés tervét Kossuth Ferenc december elsején terjesztette a Függetlenségi Párt értekezlete elé. A pár elnöke javaslatát azzal indokolta, hogy „Tiltakozni kell az ellen, hogy a harc csak obstrukció lehet. A Függetlenségi Párt harcának folytonosnak kell lenni, az obstrukció pedig folytonos nem lehet.”678 Kossuth Ferenc utalt arra, hogy az obstrukció kérdésében a párt tagsága két táborra szakadt, és eljött az idő, hogy mindenki a saját meggyőződését kövesse, mert, ha „pártszakadás lenne, az is kisebb baj, mint ha az egész párt szétzüllik”. Nézete szerint „minimumra redukálódott, hogy az obstruk- cióval célt érjünk. Fia így van, keresnünk kell valami kompenzációt, ami az ország erejét növeli [...]. Erre szolgálna a választójog kiterjesztése, a cenzus egységesítése és leszállítása.” A választási törvény módosítására a miniszterelnök nem csak a kormányprogramban, hanem a képviselőház 1903. november 30-án megtartott ülésén is kötelezettséget vállalt. A kérdés az volt, hogy tovább folytatódik-e a parlamenti harc, vagy a fenti javaslatban foglaltakért cserébe véget ér az obstrukció. A Függetlenségi Párt tagjainak vélemény nyilvánítása meglepő eredménnyel zárult: 27 képviselő szavazott a javaslata mellett és 27 fő ellene. így Kossuth Ferencre hárult a döntés kényszere, aki nem vállalta ezt a felelősséget, és inkább lemondott elnöki tisztéről. Kossuth Ferenc döntése nyomán felemás helyzet alakult ki. Miközben a békepártiak a megegyezés útját keresték, és újabb értekezlet összehívásán munkálkodtak, a parlamentben tovább folyt a technikai obstrukció. A Függetlenségi Párt képviselőinek egy része, a Néppárt tagjainak többsége és az Ugrón Gábor vezette mintegy tizenöt fős képviselő csoport a harc folytatása mellett szállt síkra. A sajtó számításai szerint összesen mintegy negyven képviselő döntött az obstrukció folytatása mellett.679 A Függetlenségi Párt békepárti képviselői 1903. december 4-én délután négy órakor - Kossuth Ferenc lakásán - Thaly Kálmán tiszteletben elnök vezetésével előkészítő értekezletet tartot677 OSZK Kézirattára Quart. Hung. 2955. Berzeviczy, 1903-1905. 11-12. - Tisza István 1903. december i-jén arról tájékoztatta az uralkodót, hogy remélhetőleg Kossuth Ferenccel meg lehet egyezni, de Ivánka képviselővel a tárgyalása eredmény nélkül zárult, mert „a szélsőbal nem hajlandó szerepet vállalni a házszabályok revíziójában.” (MREZSLT 44/a. f. Tisza iratok 2. cs. 8. t. 65. Tisza István felterjesztése az uralkodó részére. 1903. december 1.) 678 Egyetértés, 1903. december 2. Kossuth lemondott. - Az obstrukció beszüntetésének fontosságát Kossuth Ferenc így indokolta 1903. december 13-án, Cegléden elmondott beszédében: „Az a küzdelem, amely kivételes eszközökkel folyik, megállítván az állam gépezetét, rendkívüli hatással van a hitelügyre, a vállalkozási kedvre is. Magyarország sem nem elég gazdag, sem nem elég népes arra, hogy egy vég nélküli krízist megsínylés nélkül kiállhasson.” (Egyetértés, 1903. december 14. Kossuth a választói előtt.) 679 Egyetértés, 1903. december 4. Rettenetes zűrzavar.
