Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - A kormány parlamenti bemutatkozása

I

vekedésének üteme.648 Ezért a pénzügyi egyensúly fenntartása érdekében az új kormány visszavonja a beruházásokra vonatkozó törvényjavaslatot.

A kormány munkájának elvi irányvonalát a miniszterelnök szándéka szerint a szabadelvűség - amelyeknek tartalmáról részletesebben nem tért ki - és a nemzeti szempont fogja meghatározni.A nemzeti szempont: „a magyar nemzet politikai igénye, mert a magyar nemzet ereje fokozásának, növelésének és fejlesztésének igénye, a magyar nemzeti állam teljes kiépítésének igénye hátérbe nem szorulhatnak egyetlen egy fontosabb kérdés megoldásánál sem.” Az egész ház éljenzése mellett a továbbiakban kijelentette: „Ezt az államot a magyar nemzet alkotta meg, erre az államra a magyar nemzet nyomta rá a maga sajátos jellegét, ezt arról nemcsak letörölni nem engedjük, de azt a reformok terén, az állam intézményei továbbépítése terén is lehetőleg élesen kidomborítani akarjuk. Éppen ebből a tényből [...] folyik az is, hegy a jogtisztelet és a testvéri szeretet álláspontján helyezkedik az állam az országnak idegen ajkú polgáraival szemben.”

A nemzetiségi „agitátorok túlzó” követeléseit elutasítva a miniszterelnök kifejtette: „Át vagyunk hatva azzal a meggyőződéssel, hogy az ország nem magyar ajkú polgárai bizalmának, rokonszenvének megnyerése, megerősítése fontos nemzeti feladat és hogy a kölcsönös jó viszony ápolása életkérdés magukra ezen idegen ajkú polgártársainkra nézve, de egyúttal fontos érdeke a magyar nemzetnek is.”

Tisza István az egyes tárcák előtt álló feladatokat nem ismertette részletesen, csupán a közigazgatási reform - különös figyelemmel a fizetésrendezésekre -, a véderőtörvény és a katolikus önkormányzatok kérdését emelte ki. A felekezeti iskolákban oktatók béremelésével kapcsolatban szükségesnek tartotta, hogy „a felekezetek a maguk tanintézeteivel lépést tarthassanak az állami intézetekkel. Én azt tartom, hogy az államnak szigorúan őrködnie kell a felett, hogy a felekezeti intézetek, a megbízható hazafiúi érzületeknek melegágyai legyenek. Szigorúan őrködni kell a felett, hogy a felekezeti iskola teljesítse azon törvényes kötelességét, mely a magyar nyelv tanítása, a magyar kultúra terjesztése terén hárul reá.” Fontosnak tartotta a munkáskérdés napirendre tűzését is abból a célból, hogy „feljutassa a munkásosztálynak legalább bizonyos elitjét a szellemi és erkölcsi neveltség azon álláspontjára, ahol azután a politikai jogokkal való felruházás kérdése is megoldható lesz”.

A miniszterelnök beszéde végén utalt arra, hogy sort kell keríteni a véderőtörvény revíziójára, amelynek fontos kérdése a kétéves katonai szolgálat bevezetése, és az ország gondjainak megoldása érdekében az alkotmányos rend helyreállítását kérte.

A kormányprogram ismertetése során a legtöbb bíráló közbeszólás a magyar vezényszó uralkodó általi elfogadását követelte. Már a kilences bizottság munkája során világossá vált, hogy a király a hadsereg létszámának felemeléséről hajlandó lemondani, de a felségjogai közé sorolt vezényleti nyelv kérdésében nem enged. Az uralkodó az erre vonatkozó magyar igényt nem tartotta megalapozottnak és indokoltnak. A király a magyar politikusok előtt többször kijelentette: „Én célszerűségi szempontból ragaszkodom az egy nyelvhez, nem a németet pártolom, de az egy nyelvet, adják nekem a volapüköt, azt sem ellenzem, de hadseregem harcképességét szeszélyeknek föl nem áldozom.”649

648 Az állami bevételek növekedése 1897-ben 8,5 millió koronát tett ki, 1901-ben már csak 1,5 millió koronát.

649 Budapesti Hírlap, XXV. évf. 313. szám. 1905. november 12. Szeszély vagy nemzeti akarat.

175