Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Földművelésügyi Minisztérium
Az aratási munkák hatósági biztosítása A főispáni jelentések 1903 tavaszán arról tájékoztatták a Földművelésügyi Minisztérium munkatársait, hegy a mezőgazdasági munkások jelentős része az aratási munkákra felkínált bérekkel nem hajlandó leszerződni. Ezért a miniszter arra utasította a megye vezetőit, hogy az elszegődni kívánó munkásokról - az ország területén bárhol bevethető munkaerő tartalék képzése érdekében - készítsenek nyilvántartást. A nyilvántartásba vett aratókat a járási főszolgabíró jelentése alapján azok a birtokosok vehették igénybe, akik a környéken nem rendelkeztek kisegítő munkaerővel. A földbirtokosnak a munkabér és az élelmezés mellett az utazási költséget is vállalnia kellett.53' Az aratási munkák elvégzése érdekében a Földművelésügyi Minisztérium 1903. június 28-tól három hétre 500 főből, majd július 12-től ismét három hétre 300 munkásból álló ún. tartalékot szervezett, amelyet július 15-én - két hétre szóló megbízatással - további 600 aratóval egészített ki. A besztercebányai és máramarosszigeti erdőigazgatóságok területéről felfogadott embereket a „bevetésig” a mezőhegyesi ménesbirtokon - az élelmezésen kívül i,6-től 2,4 koronáig terjedő napszámbérrel - dolgoztatták.531 532 A fenti munkaerőt csak azok a birtokosok vehették igénybe, akik a betakarításhoz szükséges aratókat szabályszerű szerződésekkel lekötötték ugyan, de azok megtagadták a munkát, és a pótlásukhoz szükséges munkások nem álltak rendelkezésre a környéken. Az 1903. évi aratás időszakában, tizenkilenc gazdaságban összesen 1100 szerződéses munkás és in cseléd tagadta meg a munkát, de hatósági közvetítéssel a munkáltatókkal folytatott tárgyalás a legtöbb esetben békés megegyezéshez vezetett. Ennek köszönhetően a Mezőhegyesen tartózkodó 1400 fős munkaerő tartalékból a birtokosok csak 490 fő kivezénylését kérték.533 A karhatalom beavatkozására csak Bács-Bodrog, Bihar és To- rontál vármegyében került sor.534 Gazdasági szaktudósítók A gazdasági szaktudósítói hálózat - az ország minden járására kiterjedően - 1903-ban 1147 fővel működött.535 A megbízottak rendszeresen készített tudósításaikban a területük gazdasági állapotáról, a vetések fejlődéséről, nyáron pedig a várható termésről tájékoztatták a minisztérium szakembereit. A gazdasági tudósítókon kívül további kilencvenegy fő, úgynevezett rovarkár-tudósító is tevékenykedett az országban, akik a növénybetegségek megjelenésének korai szakaszáról készítettek feljegyzéseket. A felkért tudósítók munkájának egységesítését a minisztérium munkatársai ebben az évben is egy „Útmutató” kiadásával biztosították. Ettől eltérően - a szőlők fejlődéséről és a szüreti kilátásokról - külön utasításra készítettek tájékoztató jelentéseket a szőlészeti és borászati szakfelügyelők. Ezzel is kiemelték a filoxéra elleni küzdelem és az újra telepítés jelentőségét.536 531 MNL OL К 178-1903-4475. A földművelésügyi miniszter felterjesztése az uralkodó részére. 1903. augusztus 8. 532 MNL OL К178-1903-4475. A földművelésügyi miniszter eló'terjesztése a minisztertanács részére. 1903. 533 Vármegyei megoszlásban: Arad 200 fő, Bács-Bodrog 100 fő, Baranya 100 fő, Temes 30 fő és Torontál 60 fő. 534 MNL OL К 149-1903-1-569. Latinovits Pálnak, Bács-Bodrog vármegye főispánjának jelentése a belügyminiszter részére. Zombor, 1903. július 22. 535 Évkönyv 1903,1904.77. 536 Lónyay, 1913. 146
