Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Földművelésügyi Minisztérium
I A Földművelésügyi Minisztériumban a birtokosok adósságtörlesztésének támogatásánál fontosabbnak tartották a szociális szempontok figyelembevételével végrehajtott parcellázásokat, amelyeknek keretében a megélhetés napi gondjaival küzdő falusi lakosság részére államilag vásárolt, vagy kincstári tulajdonban lévő földterületeket értékesítettek árverés útján. Ez a kormányzati szándék sem biztosított teljes sikert, amint azt 1903 őszén több főispán is jelentette: „a parcellázás útján való eladásnak általánosságban nincs meg az eredménye”, mert az árverésen annyira felverik a föld árát, hogy ha a szegényebb réteg hozzá is jut, a vele járó terheket előre láthatólag nem fogja elbírni.526 Bács-Bodrog vármegyében a jegyző arról tájékoztatta Latinovits Pál főispánt, hegy a kincstári erdőirtási területeknek kétholdanként történt parcellázása során a szegényeknek kevés jutott, mert a helybeli gazdagabb parasztok és a szomszéd községbeliek a vételárat 150-200%-ra verték fel. Volt olyan terület, amely 500 korona helyett 1900 koronáért kelt el.527 Latinovits Pál ezért azzal a javaslattal élt, hogy az „eladásra kerülő állami földterületek ne nyilvános árverésen, hanem méltányos egységárért az arra érdemes és a közigazgatási hatóság által ajánlott szegény földművesnek árverés nélkül adassanak el.”528 A földművelésügyi miniszter javaslatára a kormány 13 hold kincstári földterület eladásáról (1903. augusztus 5У24.), és egy csődbejutott 463 holdas birtok megvásárlásáról döntött. (1903. október 12./22.) Az 1903. évi költségvetés parlamenti jóváhagyásának hiánya a kincstári ménesbirtokokon elkezdett beruházások folytatását is hátráltatta. Ezért a földművelésügyi miniszter a kormánytól felhatalmazást kapott arra, hogy felhasználhassa a bábolnai, a mező- hegyesi és a gödöllői ménesbirtokokon elkezdett beruházásokra tervezett költségvetési tételeket. (1903. július 9./19. és október 12./19.) A tizennégy és ötven kataszteri hold közötti birtokok gazdálkodási színvonalának emelését kívánta a földművelésügyi miniszter támogatni azzal, hogy 1897-ben ún. min- taparaszt-gazdaságok szervezését engedélyezte. A mintagazdaság létesítésére a vármegyei gazdasági egyesületek vagy mezőgazdasági bizottságok által megnevezett kisbirtokost olyan mértékű állami támogatásban részesítették, hogy a végrehajtott gazdasági átalakításokat „más törekvő gazda önerejéből is képes legyen idővel foganatosítani.”529 530 A pénzt felszerelések kiegészítésére; tenyészállatok, gyümölcsfák és szőlőoltványok vásárlására; a gazdasági épületek kisebb átalakítására; trágyatelep létesítésére használhatták fel. Ezen kívül a kiválasztott gazdák további támogatásként öt éven át minden évben, fokozatosan csökkenő értékben vetőmagot, műtrágyát, szakkönyvet is kaptak. 1898-ban összesen 531 kát. holdat művelő negyvenkilenc ilyen gazdaság 31 675 korona támogatásban részesült. Ezeknek a portáknak a számát az elkövetkező években sem növelték jelentősen, 1903-ban „népies mintagazdaság” néven, hét vármegyében összesen csupán nyolc kisbirtokos jutott ezen a címen minisztériumi támogatáshoz.53“ 526 MNL OL К 178-1903-4103. sz. Latinovits Pál Bács-Bodrog vármegye és Zombor város főispánjának jelentése Darányi Ignác földművelésügyi miniszter részére. 1903. június 30. 527 MNL OL К 178-1903-4103. sz. Bács-Bodrog vármegye jegyzőjének jelentése a főispán részére. 1903. június 15. 528 MNL OL К 178-1903-4103. sz. Latinovits Pál Bács-Bodrog vármegye és Zombor város főispánjának jelentése Darányi Ignác földművelésügyi miniszter részére. 1903. június 30. 529 Évkönyv 1899,1900. 85. 530 Évkönyv 1903,1904. 74. ‘45
