Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Földművelésügyi Minisztérium
mentességet élvezne. A magyar birtokosokat mentő munkát az erdélyi részeken javasolja elkezdeni, ahol a nagyszebeni Albina és a kolozsvári Economul nemzetiségi pénzintézetek parcellázás céljára a román parasztok részére egyre nagyobb földterületet vásárolnak fel.521 Végül arra kérte a miniszterelnököt, hogy a kormányzati intézkedések irányításával olyan személyt bízzon meg, „aki nem egyoldalú bürokrataként, hanem a gazdasági és jogviszonyok ismeretével, önálló és gyors felfogással s hazafiúi ambícióval fog a nehéz kérdések megoldásához.” A Földművelésügyi Minisztériumból a fenti memorandumot 1903. március 4-én küldték meg véleményezésre a marosvásárhelyi székhellyel Sándor Jáms főispán (Maros-Torda vármegye) vezetésével működő Székelyföldi Miniszteri Kirendeltség részére. Az 1903. november i-jén beérkező miniszteri megbízott elutasító válasza szerint „Halmágyi Sándor emlékirata legnagyobbrészt általánosan ismert nézeteket tartalmaz, az eszközök pedig, amiket a birtokosság talpra állítására javasol, hogy ti. a jelzálogi adósságok állami pénzen konvertáltassanak, személyes kölcsönök szintjén állami pénzből adassanak, figyelembe nem vehetők. [...] Erre nincs is szükség ahhoz, amikor megfelelő jelzáloghitel-intézetek vidéki kirendeltségeik révén igyekeznek a kisemberekhez is közel vinni aránylag előnyös kölcsönöket. [...] Tekintettel továbbá a készületben lévő telepítési törvényjavaslatra, mely módot nyújt az eladósodott birtoknak járadékbirtokká való átalakítására, s ezzel a súlyos terhek rendezésére, Halmágyi Sándor ny. kir. ítélőtáblái bíró javaslatát nem vélem külön tárgyalandónak.”522 523 A jelentést a minisztériumban 1903. december 12-én egyetértőleg jóváhagyták, és az emlékirat másolatát - a kéziratnak az állami támogatás elnyerésére vonatkozó részét figyelmen kívül hagyva - a nemzetiségi pénzintézeteket tárgyaló aktához csatolták.54 A magyarországi birtokos réteg eladósodásából származó, az egész társadalmat érintő hátrányok nagyságát közgazdászaink eltérő módon értékelték. A kormányzati vélemény kialakításában közrejátszott az is, hogy Ausztriában a fejlett ipar munkaerő szükséglete következtében a birtokok elárverezése nem okozott olyan szociális feszültséget, mint hazánkban, ezért ezzel a kérdéssel a bécsi kormánynak nem kellett kiemelten foglalkozni. Többen vallották Matlekovits Sándor véleményét, aki az elárverezett birtokok számát vizsgálva - 1902-ben Ausztriában 11194, Magyarországon 21121 végrehajtásra került sor - a jelentős eltérés ellenére arra a következtetésre jutott, hogy ha ez a Lajtán túl nem okoz általános elszegényedést, akkor hazánkban sem kell ettől félni.524 A fenti véleménnyel szemben Rácz Gyula arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon jóval nagyobb az eladósodás mértéke, mint Ausztriában és a lényegesen fejletlenebb ipar - az elszegényedett kivándorlók számát növelve - nem képes felszívni a feleslegessé váló munkaerőt.525 521 Lásd még: Sándor, ijjio.jSzász, 1986.1590. 522 MNL OL К 178-1903-10339. sz. A M. Kir. Földművelésügyi Minisztérium Székelyföldi Kirendeltségének jelentése Darányi Ignác földművelésügyi miniszter részére. 1903. november 1. 523 MNL OL К 178-1903—10339. sz. A Földművelésügyi Minisztérium VII. főosztályának feljegyzése. 1903. december 12. - Az elutasítást az is indokolta, hogy az 1902. augusztus végén Tusnádon megtartott Székely Kongresszus résztvevői megvitatták azokat a földművelési, ipar, kereskedelmi és közművelődési kérdéseket, amelyeket a székelyek gazdasági helyzetének javítására, a kivándorlás mérséklésére alkalmasnak tartottak. 524 Matlekovits, 1905. 523 Rácz, 1906. 144
