Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
rint pl. ahhoz, hogy a német cukorral szemben versenyképesek maradhassunk, a brüsz- szeli egyezmény megkötése után a gyárak kénytelenek lesznek a répa árát 60-70 fillérrel csökkenteni. Tehát - nézete szerint - a cukoripar mellett a magyar répatermelés, és ezen keresztül a mezőgazdaság is egyre nagyobb állami támogatására szorul. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, a külügyminiszter tájékoztató átiratára - amely szerint „Ausztria-Magyarország minden körülmények között szerződésszerűen fog eljárni, és semmi esetre sem engedi magát az egyezményből kiszorítani, bármiként dőljön is el a kérdés Brüsszelben” -1903. június 4-én kelt válaszában leszögezte: „ha a magyar piacot nem sikerülne a magyar termelésnek kizárólag biztosítani, akkor nem tartom kizártnak, hogy az egyezménybe ne lépjen be Magyarország.” Darányi Ignác Lukács László pénzügyminisztert is tájékoztatta állásfoglalásáról.443 Az aggályok és tiltakozások ellenére a magyar szaktárca a törvényjavaslat indoklásában az alábbiak szerint foglalta össze véleményét. „A brüsszeli egyezmény hatására a világ cukortermelése csökkeni fog, s aligha kétséges, hogy a csökkenés ott lesz, ahol a cukortermelés nem elég életképes. Magyarország meg fogja állni helyét az egyezmény által teremtett szabadversenyben, bár a magyar cukorrépa cukortartalma kisebb, mint a németországi vagy cseh répáé, a termésátlag is kedvezőtlenebb ugyanakkora területen. Tény az is, hogy a világversenyben hátrányunkra van az irányadó londoni piac nagy távolsága, hogy a répacukor termelését, amennyire az egyezmény engedi, továbbra is támogatásokba kell részesíteni. [...] A kedvezőtlen körülmények mellett kedvezőek is vannak: extenzívebb gazdálkodási viszonyok, melyeknek következtében a földjáradék nálunk jóval csekélyebb, mint amott, így sokkal kisebb tiszta jövedelem előállítása mellett is haszonnal gazdálkodhatunk. Magyarországon sok a cukorgyár és modern, a cukoriparban jelentékeny a tőkeerő és magas a szakértelem.”444 Az egyezményhez történő csatlakozásunk mellett szólt, hogy a magyar és osztrák cukor korábban is kisebb állami támogatásban részesült, mint a többi európai országban előállított hasonló termék. Nevezetesen a kivitel mázsánként Németországban 2,97 korona, Belgiumban 4,28, Magyarországon fjedig 2,74 korona támogatást élvezett. Az egyezmény aláírását megelőző tárgyalások során a magyar kormány jogot formált arra, hogy a megállapodást önálló szerződő félként írhassa alá. Ez azért volt lényeges kérdés, mert a brüsszeli egyezmény 3. cikkéhez tartozó zárójegyzőkönyv kimondta: „a szerződő államok belföldi piacának cukorral való ellátása az illető termelő állam iparát illeti meg,” de a Monarchia belső piacának, az egyezmény előírásainak is megfelelő felosztásáról Ausztria és Magyarország még nem állapodott meg. A magyar pénzügyminiszter 1903. január 27-én kelt azon kérésére, hogy az „egyezmény megerősítő okirata 443 MNL OL К 26-1910-XXXVIII-1284. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter tájékoztatója Lukács László pénzügyminiszter részére a Gohichowski külügyminiszternek írt válaszáról. Budapest, 1903. június 7. - A Fiumei és Magyar-Horvát Tengerparti Kormányzó helyettese 1903. augusztus 22-én arról tájékoztatta a miniszterelnököt, hogy a fiumei kereskedők kérelemmel fordultak hozzá. A kérelmezőit félelme: ha Ausztria és Magyarország közötti cukorforgalom nem lesz megengedve, a főleg osztrák cukrot fogyasztó tengerparti területekre csak a trieszti hajók szállíthatnak. A fiumei hajósok eddigi élénk cukorkereskedelme - nagy kárukra - teljesen elsorvadna. 444 MNL OL К 26-1910-XXXVIII-1284. Indoklás a cukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Brüsszelben 1902. március 5-én kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslathoz. Budapest, 1902. november. I27