Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
Magyarországra nézve külön, és Ausztriára nézve is külön állíttassák ki,” a külügyminiszter január 29-én elutasító választ adott.445 Az egyezmény aláírásáig hátralévő idő rövidsége miatt a magyar kormány beleegyezett abba, hogy a megállapodást a két ország nevében az Osztrák-Magyar Monarchia brüsszeli követe írja alá, de azt a kérését, hogy a megerősítő okiratot a magyar és osztrák kiküldöttek külön-külön is kézjegyükkel lássák el, nem teljesítették 446 Ezért Lukács László kérte a külügyminisztert, hogy a megállapodást „oly egyezménynek tekintse, mintha külön köttetett volna, és amelyben Ausztria és Magyarország teljesen önálló szerződő felek gyanánt szerepelnek, mert a magyar kormány csakis az egyezmény szövegében világosan is kifejezésre jutó, ilyen értelemben járulhatott az egyezmény aláírásához, és csakis ily értelemben járulhatott és járult hozzá a magyar országgyűlés az egyezménynek az ország törvényei közé való becikkelyezéséhez.”447 A két ország pénzügyminiszterének 1903. június 14-én tartott megbeszélésén elfogadták azt az alapelvet, hogy törvénnyel állapítsák meg (kontingálják) azt a cukormennyiséget, amely az illető ország gyáraiból forgalomba kerülhet.448 (A brüsszeli egyezmény előtt Magyarország belföldi 850 000 q cukorfogyasztásából, a kartell elosztása szerint a hazai gyárak 550 000 mázsával részesedtek.) A magyar és az osztrák törvényjavaslat szövegének véglegesítését megelőző pénzügyminisztériumi jegyzékváltásban az osztrák miniszter azt hangsúlyozta, hogy „ők a kontingentáláshoz járultak hozzá, nem pedig ahhoz, hogy a magyar cukorfogyasztás ellátása bármely más eszközzel a magyar cukortermelés részére biztosíttassák.”449 Az osztrák pénzügyminiszter javaslata szerint, a már bevált módon magánkartell útján rendezzék a vitát, mert az osztrák parlament nem egyezne bele, „ha a magyar cukorfogyasztás a közös vámterület szellemével nem teljesen összeegyeztethető módon törvényhozásilag biztosíttatnék a magyar cukor- termelés számára.” Mivel a cukorfogyasztás kontingentálását a Brüsszeli Állandó Cukorbizottság nem tartotta elfogadhatónak, a magyar pénzügyminiszter úgynevezett állami - mindkét országgyűlés által jóváhagyott - intézkedések bevezetését javasolta. Ezek közé tartozott az egyezmény által is támogatott surtaxe (pótilleték) - Ausztria és Magyarország között közbeeső vámvonal felálh'tása nélkül - átutalással történő beszedése, vagy a két ország közötti cukorforgalom korlátozása, esetleg eltiltása. Az 1903. július 17-én megtartott minisztertanácsi ülése állásfoglalása szerint, amennyiben az osztrák kormány elzárkózik a követelésük teljesítése elől, kérni fogják a nemzetközi konferencia összehívását, és végső esetben kilépnek a szervezetből. (1903. július 17./13.) A minisztertanács határozatát a magyar pénzügyminiszter jegyzékben ismertette osztrák kollégájával. A jegyzékváltás során az osztrák kormány visszautasított minden 445 MNL OL К 26-1910-XXXVIII-1284. Lukács László pénzügyminiszter átirata Goiuchowski külügyminiszter részére. Budapest, 1903. március 18. 446 A brüsszeli tárgyaláson az osztrák kormányt Jorkasch Koch pénzügyminiszteri osztályfőnök, a magyart pedig Toepke Alfréd pénzügyminiszteri államtitkár képviselte. 447 MNL OL К 26-1910-XXXVIII-1284. Lukács László pénzügyminiszter átirata Goiuchowski külügyminiszter részére. Budapest, 1903. március 18. 448 A minisztertanács hitelesített jegyzőkönyvének kivonata a brüsszeli nemzetközi cukoregyezményről. Budapest, 1903. július 17. 449 A minisztertanács hitelesített jegyzőkönyvének kivonata a brüsszeli nemzetközi cukoregyezményről. Budapest, 1903. július 17. 128
