Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 95 nb. Csák bánról lehet szó, mert a Tomaj nembeliek birtokai inkább hozzájuk estek közelebb, és a két nemzetség többször is perelt egymással, míg a Hahót nembeliekről ez nem mondható el (Id. Wertner: Magyar nemzetségek II. 368.). Ezen kívül Hahót nb. Csák bánnak öt fiáról is tudunk (Engel: Genealógia, Hahót nem 2. tábla: Búzád ága), és ha lett volna még egy felnőttkort megért Benedek nevű utódja is, akkor a földosztások során biztosan feltűnt volna. Csák nb. Csák bán utódairól semmit nem tudunk (Engel: Genealógia, Csák nem 7. Ugodi ág). Csák nb. Csák 1270-ben még élt, amikor V. István örökös bakonyi ispán címmel tüntette ki, amely később is a rokonságban öröklődött tovább. Ám a titulust 1279 januárjában már más viselte (RA 2026. sz.; Zsoldos: Örökös ispánságok 78-79.; Zsoldos: Archontológia 129. 31. jz.). Ha Benedek tényleg Csák nb. Csák fia volt, akkor az azt jelenti, hogy 1279-ben már nem csak Csák, de Benedek sem élt, mert az ispánság a tágabb rokonságon belül öröklődött tovább (ld. az előbb hivatkozott irodalmat), márpedig joggal lenne elvárható, hogy az apa halála utána a fia nyerje el a címet. Bár a fentiekben több bizonytalan pont is van, az oklevél keltének felső határát 1278-nál húzhatjuk meg. Az alsó határ nem feltétlen egyenlő Csák bán halálával, hiszen egy hatalmaskodási per úgy is indítható volt valaki ellen, hogy annak életben van az apja. Az oklevél hátulján egy kb. 42-43 mm átmérőjű körpecsét viaszmaradványai láthatóak, köriratából csak a SI - LV - - (vagyis a „sigillum") rész vehető ki, ill. egy S betű valahol a tulajdonnévben vagy a titulusban. A méret és a felirat szövege egyezik Gutkeled nb. István fia Miklós országbíró pecsétjével (DL 101893.) és István alországbíró pecsétjének a méretével is (DL 76160.), ám az S betűk formája láthatóan különbözik mindkét esetben, így valószínűleg nem az ő sigillumukról van szó. A pecsétet sajnos nem tudjuk azonosítani, ám a korból viszonylag kevés tisztségviselő pecsétjét ismerjük. Mivel a per más oklevelekben nem bukkan fel, ezért az oklevéladót ismeretlennek kell nyilvánítani. 75: 1278. aug. 23. - egri káptalan Megjelent egyik részről Detre comes fia Detre a maga és fivére: Benedek nevében, másik részről szuhai (de Zuhd) János fiai: Heym és Demeter a maguk és Lőrinc fia Miklós comes nevében, és Detre arról számolt be, hogy Zubogy (Ozdabugh) nevű birtokukat elzálogosították Heymnek, Demeternek és Miklósnak 60 márka finom ezüstért (fini argenti) Nagyboldogasszony nyolcadától [aug. 22.] egy évre, az oklevéladó színe előtti visszaváltásra. A mondott 60 márkát Heymék megfizették Detrének az oklevéladó színe előtt, és ő vállalta, hogy az összeget ugyancsak finom ezüstben fogja visszafizetni ugyanott. Ha Detre a birtokot vissza tudja váltani a határidő lejárta előtt, akkor Heymék azt visszaadni tartoznak, ám ha egyáltalán nem tudná visszaváltani, akkor a birtok az ő tulajdonukba jusson, a rajta élők személyének és vagyonának épen tartásával. D. in crast. predict, fest. a. D. 1278. Átírta: egri káptalan 1281. > egri káptalan 1386. jún. 15.: DL 77933. (Zichy család, zsélyi 217 C. 5.) Kiadása: Zichy 1.41. Regesztája: ÁÚO XII. 242. 201. sz. A kiadót az 1281. évi átíró oklevél azonosítja (litteras nostras memoriales, ti. capitulum ecclesie Agriensis), ld. Zichy I. 48-49. Ld. még a 77. sz. reg.
