Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
96 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek 76: [1278.] aug. 25., Marchegg - főpap vagy prépost (János kalocsai érsek?) Azon ügyben, amelyet Keled fiai: Péter és István comesek, illetve Aladár comes folytatott Belöszöd (Beel Eusud) birtok miatt, a felek fogott bírák közbenjárásával a következőképpen egyeztek ki. Aladár átengedi a birtokot Keled fiainak és utódainak, cserébe azok átadják Aladárnak és utódainak az ő Kisdöge (Kysdu- ge) nevű, Aladár két faluja között fekvő birtokukat, amelyet még a király adományozott nekik, és szavatolják őt a birtokban. Ha Aladár mégsem tudná megkapni Kisdögét, akkor tegyen esküt Keled fiai részéről Miklós fia János comes és Urkund fia Miklós comes, az ő részéről pedig Apaj (Opoi) comes és Solat fia Kelian comes színe előtt, hogy Belöszöd birtokot 8 márkáért vette, és ha leteszi az esküt, akkor Keled fiai fizessék meg ezt az árat az oklevéladó által megjelölt időpontban. Ezen kívül a jelen sereg hadoszlása utáni 8. héten a felek a mondott döntőbíráikkal szálljanak ki Belöszöd birtokra, és járják meg a határait. És ha azok lerontása kapcsán bármi ellentét támadt a felek között, akkor a döntőbírók döntsenek, és aki nem akarná azt elfogadni, 20 márka bírságot fizessen a másik félnek. Ezen kívül a határjárás napján Aladár mutassa be Sándor bán oklevelét [72. sz. reg.] is a döntőbíróknak, amelyben megítélt összeg megfizetésével Keled fiai - elmondása szerint - késlekednek, és ha a bírák tényleg úgy találják az oklevélben, akkor az általuk megjelölt időpontban Keled fiai fizessék meg az ottani összeget is. Ugyanazon a napon Aladár adja át érvénytelenítésre a döntőbírák előtt minden Belöszöd földdel kapcsolatos oklevelét, és azokat is, amelyeket a káptalannál tart, és Keled fiai szintén minden Kisdögével kapcsolatos oklevelüket, köztük a királyi adományról szólót is, adják át Aladárnak. D. apud castrum Marheygfer. cjuinta prox. post fest. s. regis. Eredeti DL 82891. (Zichy család, zsélyi 1. A. 2.) Kiadása: Zichy I. 60-62. Az oklevél keltezésére Id. HH 140-141. 129. sz.: „Tartalmából kiviláglik, hogy hadjárat közben Marcheggnél Szent-István nyolcada alatt kelt. Már pedig a magyar sereg csak 1278-ban tartózkodott aug. 20-27 közt Marcheggnél". A per előzményeként Id. a 72. sz. regesztát, amikor még Sándor fia Sándor színe előtt folyt a per. Logikus lenne, hogy a felek őelőtte tegyék ezt a bevallást is, ám az itteni szöveg egyértelműen harmadik személyben hivatkozik rá. Ennek a magyarázata valószínűleg az, hogy az éppen folyó hadjárat miatt nem tudták őt felkeresni. Az oklevél hátulján egy mandorla alakú pecsétfolt található, ami egyértelműen egyházi személyre utal (érsek, püspök, esetleg prépost). Mérete kb. 55 x 38-40 mm, amely szélességben kicsit kirí a kor főpapi pecsétjei közül (általában 55 x 35 mm-esek, ld. Bodor: Főpapi pecsétek 15.). Az 1278-ban hivatalban lévő főpapok közül egyedül János kalocsai érsek sigillumának a méretei állíthatók ezzel párhuzamba (55 x 40 mm, ld. pl. DL 1311.), igaz, igen sok prelátus pecsétjét egyáltalán nem ismerjük (vö. még Bodor: Főpapi pecsétek 39-40. János pecsétjének méretét ott véleményünk szerint rosszul közlik, vö. DL 1311.). Ezen kívül előfordult, hogy a prépostok is ilyen alakú pecsétet használtak (ld. pl. 1257: DL 68753.; 1277: 967., vö. még a 132. sz. reg.), bár náluk a kerek forma gyakoribb volt. A Jánossal való azonosítást azonban több nehézség is terheli: érseksége csak 1278. okt. 10-től mutatható ki biztosan, bár elődje 1278-ban csak évvel ellátott forrásban tűnik fel, ahogy csak évet tartalmaz az az oklevél is, amely üresedésben lévőnek mondja a kalocsai főpapi széket (Zsoldos: Archontológia 85.). így elviekben nem kizárható, hogy János már aug. 25. előtt elfoglalta hivatalát,
