Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
1 Regeszták 283 egyházmegye tisztviselőjét tekinthetjük a kiadónak. A hátoldalon jól láthatóan egy mandorla alakú pecsét viaszmaradványai vannak. Bár az oklevélnek csak a fényképe maradt ránk, a hátulján ott van a 20. századi „Országos Levéltár. Középkori gyűjtemény" feliratú bélyegző is, amely 38 mm széles. Ehhez viszonyítva a pecsét pont 38 mm hosszú és kb. 17 mm széles. Bárcai János fia Illés és Mojta fia Edus a 13-14. sz. fordulójának az évtizedeiben éltek (Engel: Genealógia, Bárcai; vö. a 91. sz. reg. komm., amely szerint Illés 1312 októberében már biztosan nem élt), tehát az egyházi tisztviselőt ezidőtájt kell keresni. Az egri püspökök közül Lampert (1245-1275), András (1275-1305) és Márton (1306-1322) pecsétje is jóval nagyobb volt ennél (Id. DF 287454.; DL 40242; DL 31195.). A kiadó tehát nem püspök, hanem az újvári főesperes. Az adott évkörön belül egyedül Domonkos abaújvári főesperestől maradtak fent eredeti oklevelek (DL 83151., 83175.). Azoknak a hátulján is mandorla alakú a pecsétfolt, és bár sokkal kopottabbak és nehezebben kivehetőek, mint az itteni (ráadásul ezek is csak fényképen maradtak fent, ugyanúgy a Bárczay család levéltárában), de méreteik nagyjából megegyeznek a fenti adatokkal. Ezek alapján a jelen DPM-t Domonkos abaúji főesperesnek tulajdoníthatjuk. 1300-ban még Simon volt az újvári főesperes (HO VIII. 414-415.), 1301. febr. 10-i levél Domonkost tekinti annak, de a kelte hibás, valójában 1321-ben adták ki (DL 83151.; vö. AOkl I. 14-15. sz. közötti reg.). Mindezt jól mutatja, hogy más oklevelekben 1301-1304 között ugyanezen Simon volt a főesperes (AOkl I. 146., 196., 321-322., 324-325., 519., 680-681. sz.). Ezután hosszú kihagyás után Domonkos tűnik fel újvári főesperesként 1311-től (AOkl III. 71., 649. sz. stb.). Nem tudjuk, hogy a két időpont között ki viselte a tisztséget, vagy éppen nem volt-e üresedésben, hiszen az egri káptalan kiadványaiban, amely a jelenlévő főespereseket említi, rendre kihagyták az újvárit. Mindenesetre az oklevél keltének alsó határát 1305-nél húzzuk meg, még ha nincs is adatunk arra, hogy Domonkos már ekkor viselte volna a tisztséget. A felső határ az az év, amikor Illés már biztosan nem élt. Az oklevél egyébként egyáltalán nem tartalmaz datációt, de feltételezhető, hogy azon a napon kelt, amelyre az első terminus volt meghirdetve. 316: [1270-es évek-1312.] szept. 30., Torna - ? A személyesen megjelenő szabadi (de Zobody) Rudolf vállalta, hogy Szent Márton nyolcadán [nov. 18.] az oklevéladó színe elé állítja azt a pej (pey) színű, vágott jobb fülű lovat (equum ... habentem dextram aurem incisam), amelyre tuzsai (de Tuusa) Miklós a királyi kúriában támasztott igényt vele szemben azon a címen, hogy ez az övé. Ezen kívül Rudolf az oklevéladó színe elé állítja a ló kezesét: szabadi Pétert, és ha a ló időközben elpusztulna, akkor bőrét és az árát, ti. 1 márkát, amennyire becsülték az értékét. D. in Tornoua in crast. b. Michaelis. Eredeti DL 75231. (Máriássy család levéltára, Máriássy Ferenc 99.) Kiadása: Sedlák: RDESI. 60. A kiadvány hátoldalán egy kb. 44 mm-es körpecsét viaszmaradványai láthatóak, amelynek a köriratából a „+SIGIL-V-... -TIS" látható (ez utóbbi szó nyilván a „comitis" vége), vagyis a kibocsátó neve pont nem olvasható. Nehéz meghatározni az ügy területi vonatkozását is, az egyetlen biztos pont tuzsai Miklós, akinek a faluja az Abaúj megyei Tuzsával (AMTF 1.152-153.) azonosítható az oklevél provenienciája miatt (a Máriássy család levéltárában máskor is felbukkan tuzsai „Fekete" Miklós, Bárca nb. János fia, egyértelműen Abaúj megyei kötődéssel, Id. RP 321. sz.; ill. AOkl 1.167. sz.; vö. még RP 325-326. sz., ahol ue. Miklósról van szó a Bárczay család anyagából, ill. több más DPM-oklevélben is találkozunk vele: 96., 145., 148., 209., 300. és 302. sz. reg.). A környéken Szabadi nevű településről nem tudunk (csak a Dunántúlról, Fejér, Győr, Tolna és Veszprém megyékben), és mivel a konfliktus egyébként is a királyi udvarban (in curia regia) történt, ezért Rudolf és Péter lakhelye bárhol lehetett. Tegyük hozzá: a Fejér megyei Szabadi káptalani birtok volt (AMTF
