Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
284 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek II. 404.), nem valószínű, hogy erről lenne szó. Az oklevél kelethelye is bizonytalan, a Trencsén megyei Tornával éppúgy azonosítható, mint a Zala megyei, muraközi helységgel (vö. RA I. köt. 570. old. Tornua címszó), vagy azokkal a Ternova nevű helységekkel, amelyek Kőrös és Zágráb megyében voltak a Drávától délre, de akár a Krassó megyei Ternovával is. Bárca nb. tuzsai Miklós datálható forrásban 1277-ben tűnik fel először és 1304-ben utoljára (vö. Engel: Genealógia, Bárcai; AOkl I. 600-601. sz.), ezen kívül sok más, fent is jelzett, nem datált oklevélben is felbukkan, amelyek közül egyik-másik lehet 1304-nél későbbi is. 1312 októberében már nem élt, mert akkor már csak a fiai tilalmaztak egy nemzetségi birtokot (AOkl III. 387. sz.). Az oklevél kiadásának felső határa így 1312, míg az alsó határ az 1270-es évek. A pecsét - bár a töredéke viszonylag jó állapotban maradt fent - érdemi módon nem azonosítható. Tegyük hozzá: a Máriássy család levéltárában más DPM-kiadványok hátulján is felbukkan 44 mm-es pecsét (97. és 209. sz. reg.), de hogy ezek azonos tipáriumot takarnak-e, nem tudni. Az igen bőséges levéltár intitulált oklevelei között sajnos nem található olyan, amelynek a kiadója ekkora méretű sigillumot használt volna, így a kibocsátó nem határozható meg közelebbről. 317: 1313. máj. 8., Sár - Héder nb. Kőszegi Miklós Az oklevéladó korábbi memoriális oklevele értelmében Csapó fia András comes fiai: László és Dénes köteles Gyertyaszentelő Boldogasszony nyolcadát követő hétfőn [febr. 12.] tanúkat állítani a vasvári káptalan előtt Benedek fiai: Jakab, Tamás és István, továbbá korlátföldi (de terra Corrardi) Imre fiai: János és Finta ellenében arról, hogy abban az időben, amikor a német (Theotonicus) Trusalchius a vasvári (de Castroferreo) Szent Mihály-monostort megtámadta, a mondottak 60 márka kárt okoztak a felperesek Gerse (Gelse) nevű falujában, majd Szent György nyolcadán [máj. 1.] jelenjenek meg az oklevéladó színe előtt bíráskodásra [AOkl III. 451. sz.]. A határnap elérkeztével a felek megjelenvén bemutatták a tanúállítással kapcsolatos oklevelet, mire az oklevéladó megkérdezte Jakabot, Tamást és társaikat, hogy elfogadják-e a mondott tanúk esküjét, vagy sem, akik nem fogadták el, hanem inkább párbajnak vetették volna alá magukat. Az oklevél kibocsátója ezért a felek akaratából elrendelte, hogy Jakab, Tamás és társaik állítsanak bajvívót András comes fiainak bajvívója ellenében a Szent János születésének nyolcadán [júl. 1.] a színe előtt tartandó gyalogos, bottal vívandó párbajra. Ezen kívül Huda, János fia Péter, László fia Pál és a jobbágyuk: Márton azon perüket is, amelyet a felperesek ellenük folytatnak, ezen párbajra bízták olyan érvénnyel, mintha tanúkat állítottak volna ellenük is mint rokonaik ellenében. D. in Sár in quind. s. Georgii mart. a. D. 1313. Eredeti DL 91171. (Festetics család, Vas 9. A.) Kiadása: АО I. 296. Regesztája: Urk Burg III. 63.126. sz. (nem); AOkl III. 513. sz. A kiadásban a 3. sor: Chopon helyett Chopou. A kiadót a vasvári káptalan 1313. jún. 20-i levele (AOkl III. 544. sz.) azonosítja, amelyben a felek végül még a párbaj előtt kiegyeztek egymással. Eszerint a júl. 1-jére rendelt párbajt „coram magistro Nicolao" kellett volna megvívniuk (АО I. 314.). Mivel az oklevél kelethelye, Sárvár, Kőszegi Jánosnak és családjának fontos központja (vö. Érszegi: Sárvár 85-86.), ezért Miklós mester nem lehet más, mint János unokája, az ekkor tárnokmesteri címet viselő Kőszegi Miklós (vö. Engel: Archontológia 36.). Az oklevél hátulján lévő gyűrűspecsét töredékének a köriratából egyébként csak a „SIGIL" részlet látszódik.
