Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
A "damus pro memoria" oklevéladás (előtanulmány)
A „Damus pro memoria" oklevéladás 17 bocsátóként, vagyis a saját tartományának bírói ügyeit intézve.38 Egy másik nagy „oligarchikus" kibocsátói csoport volt a Kőszegiek nyugat-magyarországi bírósága. 20 DPM-oklevelet köthetünk hozzájuk, azon belül is leginkább Kőszegi Jánoshoz (Ivánhoz) és unokáihoz, Miklóshoz és Andráshoz. A többi Kőszegi-rokonnál nem nagyon találkozunk e stílussal. Alsóbb szinteken az ispánokra és a megyei hatóságokra kevéssé volt jellemző a DPM-oklevelek kiadása. Inkább csak olyan megyék bocsátottak ki ilyet (természetesen itt is a fennmaradt és általunk azonosított oklevélkorpusz alapján számolva), amik az Amadé-tartományhoz tartoztak (Abaúj és Szabolcs megye), vagy Kőszegi János fennhatósága altt állt (Vas megye). Ezen kívül két Gömör megyei oklevelet is feltételezhetünk az 1330-as évek elejéről. Az ország más megyéi kapcsán nincs tudomásunk DPM-oklevél kiadásáról. Az egyházi kibocsátók közül kb. a nádorokkal és országbírókkal azonos nagyságrendben képviseltetik magukat a főpapok, azaz a DPM-stílus náluk is esetleges és ritka volt. Lodomér váradi püspök majd esztergomi érsek adta ki a legtöbb ilyen oklevelet (6 db), ill. Márton egri püspök (5 db, 1310-1322 közötti időpontban). Ezeken kívül még 8 másik főpapi DPM-t azonosítottunk. A 3 lehetséges főesperesi és a 7 préposti és kanonoki DPM szintén nem jelentős számú. A hiteleshelyek esetében összesen hat intézmény esetében sikerült e stílust kimutatni (csornai konvent, egri káptalan, jászói konvent, leleszi kon- vent és a sági konvent). Ezek közül magasan az egri káptalan képviseli a legnagyobb súlyt: összesen 45 oklevelet köthetünk hozzá inkább nagyobb, mint kisebb biztonsággal. Ezzel Amadé bírósága mellett az egri káptalan volt a legnagyobb DPM-kibocsátó a középkori Magyarországon: a teljes anyagot számítva kb. minden nyolcadik fennmaradt DPM-oklevél az egri káptalan kiadványa. Az említett többi hiteleshely csak néhány ilyen diplomát adott ki. A rövid felsorolásból tehát láthatjuk, hogy a damus pro memória-stílus egyáltalán nem egyenletes módon oszlott el az országban a kibocsátók között. A legelterjedtebb az ország északkeleti régiójában volt, nagyjából Aba nembeli Amadé uralmi körzetében, illetve az azzal érintkező területeken. Amellett, hogy az egri káptalan túlsúlyát már említettük, a másik öt hiteleshely közül három (jászói, leleszi és sági konvent) szintén itt található. Az egri egyházmegye abban is kiemelkedő, hogy három egri püspök összesen 8 DPM-levele, ill. az újvári főesperes 1, és egy ismeretlen egri prépost 2 ilyen kiadványa a legmagasabb összesített szám az egyházmegyénkénti rangsorban. A megyék közül - mint szó volt róla - szintén a régió megyéi járnak elől: az összesen 28 megyei kiadvány közül az egy darab Vas megyei oklevél száma eltörpül a többi mellett. Megjegyzendő, hogy bár Sáros megye is a régióban található, mégsem vonható ide, mert az ő DPM-oklevéladásuk egészen egyedülálló módon 15. századi „diplomatikai enklávéként" jelent meg és tűnt el (erről részletesebben ld. alább). A megyei okleveleken belül az az Abaújvár megye 38 Amadé nádori és tartományúri bírói működésének összefolyásáról ld. Szőcs: Nádori intézmény 97-101.
