Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
50 Szőcs Tibor Damus pro memoria-oklevelek 24: [1266-1267] máj.-jún. - IV. Béla Az oklevéladó korábbi oklevele értelmében ... a hadoszlás 22. napján, ti. ... megjelenni köteles Ebed fiai és andi (de 0[nd]) Gergely ellenében ... az oklevéladó a báróival együtt kijelölni köteles ... Panyit comesnek patvarkodás bűntettétől ... Panyit comes nem jelent meg és nem is küldött senkit... Ebed fiai és Gergely meg társai folyamatosan [vártak] ... ugyanőt az oklevéladó bírságban marasztalja el. D. ... oct. Pentecostes. Eredeti DL 47736. (Múz. törzsanyag) (1/3-a hiányzik) Kiadása: Kubinyi: ÁkO 61.; ÁÚO X. 464.; Urk Burg I. 340-341. Regesztája: RA 1515. sz. A töredékesen fennmaradt oklevél cum barronibus nostris megfogalmazása egyértelműen királyi kibocsátóra utal. Ez az eset része annak a perfolyamnak, amely Hahót nb. Panyit és Ják nb. Ebed fiai között zajlott egy birtokügyben (lásd Kubinyi: Pótlék 11-12.; Karácsonyi: Magyar nemzetségek 571-572.). IV. Béla a báróival végül 1267. szept. 15. körül hozta meg az ítéletet, így ezt a DPM-t Kubinyi és Szentpétery is 1267 körűire keltezte. A viszálykodás ugyanakkor még V. István idején sem zárult le (Id. 41. sz. reg.), ám az erről tanúskodó oklevélnek a kelte 1270. jún. 2., és akkor Panyit jelen volt, ezért nem lehetséges, hogy egy feltételesen 1270-re helyezett, jún. 8-a körűire eső oklevélben ugyanőt meg nem jelenésért marasztalják el. A jelen DPM így sokkal valószínűbben köthető IV. Bélához, kiadása pedig vagy az 1267-es, esetleg az 1266-os évre tehető. 25: [1267.] júl. 13., Lipcse - IV. Béla Ebed fiainak Panyit ellen viselt perét az oklevélkibocsátó rábízta P[ál] veszprémi püspökre és királynéi kancellárra, és Cs[ák] mester zalai ispánra, ám végül ők nem tudták befejezni, mert Ebed fiai a Panyit nemzetsége által elkövetett különféle mesterkedések miatt (propter diversas insidias) nem mertek megjelenni ezen bárók színe előtt. Panyit az emberét, ollári (de Ollar) Miklóst küldte Ebed fiai ellen az oklevéladó színe elé Keresztelő Szent János nyolcadára [júl. 1.], aki ezért Ebed fiainak Kisasszony nyolcadát [szept. 15.] jelölte meg színe előtti határnapként végső döntésre, amikor Panyit is jelenjen meg. D. in Lipche in fest. s. Margarete. Eredeti DL 47732. (Múz. törzsanyag, Jankovich) Kiadása: Kubinyi: ÁkO 55. (vö. Kubinyi: Pótlék 9.); ÁÚO X. 463-464.; Urk Burg I. 332. Regesztája: RA 1525. sz. A szöveget legpontosabban Kubinyi Ferenc kiadása adja vissza (vö. Kubinyi: Pótlék 9.: az 5. sorban cum que helyett tamen quia - az Urk Burg kiadásában ugyanez igazítandó). A kiadót már Kubinyi Ferenc is IV. Bélával azonosította, Szentpétery indoklása szerint „a hátul rányomott nagy pecsét is mutatja, hogy királyi oklevél" (RA 1525. sz.). A pecsétnek csak kis töredéke van meg, kivehetetlen pecsétképpel, a pecsétfolt viszont igen nagy méretű, mindenhol lelógott az oklevélről. Mivel annak is igen kicsi a valószínűsége, hogy a királyon kívül valaki más egyházi és világi hatalmasságot bízzon meg maga helyett, az azonosítást mindenképpen helyesnek kell tartanunk. Az oklevél része annak a hosszú perfolyamnak, amely Hahót nb. Panyit és Ják nb. Ebed fiai között zajlott egy birtokügyben (lásd Kubinyi: Pótlék 11-12.; Karácsonyi: Magyar
