Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 51 nemzetségek 571-572.; ill. a 41. sz. reg.). IV. Béla a báróival végül 1267. szept. 15. körül hozta meg az ítéletet, ahogy itt is megígérte (RA1532. sz.), így ezt az oklevelet is erre az évre tehetjük. Tegyük hozzá: a lipcsei kelethely jól beleillik IV. Béla 1267. júliusi itineráriumába is, amely a közeli Lipcse és Zólyom között váltakozott ekkor (Id. RA 1523-1530. sz.). 26: [1265-1269 (1267?)] júl. 26-31., Sáros - István ifjabb király ígéretet tesz, hogy amikor az egész ország trónját elnyeri (cum solium totius regni adepti fuerimus Domino concedente), akkor Homodeus fia Luthart-nak adományozza Bős és Árpád (Beus et Árpád) földeket, miként szülei is adományozták azokat. D. in Sarus fer. sext. prox. post fest. Jacobi ap. Eredeti MTA Könyvtára, Kézirattár: Oklevélgyűjtemény 16A (DF 243663.) Kiadása: RA 1833a. sz. (uo: regesztája is); Urk Burg III. 273. A két kiadás közül az RA adja vissza hibátlanul a szöveget. A DPM kibocsátóját az ország feletti egyeduralom megszerzésére való utalás határozza meg. A kiadvány keltével kapcsolatban Szentpétery a következőket írta: „Mivel IV. Bélának és Mária királynénak Bősre és Arpadsukára vonatkozó adománya, illetőleg a királyné adományának IV. Béla részéről való megerősítése 1264. jún. 22-én történt (Id. a Krit. Jegyzék. I. köt. 1405. sz. [vő. még: RD 315. sz.]), az ifjabb király oklevelét is 1264-re, még pedig aug. 1-re tehetnők. Azonban 1264-ben Jakab napja éppen péntekre esett, s így valószínűtlen, hogy az oklevelet aug. 1-én (a köv. pénteken) Vasas Szt. Péter napján Jakab napjától keltezték volna, ámbár az ilyen keltezés sem lehetetlen. Mégis helyesebbnek látszott a keltezés pontos feloldását, illetőleg aug. 1-re tételét mellőzni, mert lehet, hogy a feria jelölésében hiba van." (RA 1833a sz.) Lindeck-Pozza (Urk Burg) 1270 nyarára keltezte az oklevelet, amely a szövegből adódóan nem lehetséges. Tényleg valószínű azonban, hogy Lothár nem rögtön 1264-ben, a királynéi és királyi adomány után kérte ki az ifjabb királytól ezt az oklevelet, és nem csak a keltezésről írottak miatt. Erzsébet, István felesége ui. 1270. dec. 3-i oklevelében említette, hogy Amadé fia Lothár ugyan elnyerte IV. Bélától és Mária királynétól az itt említett két földet, de utóbb István ifjabb király és IV. Béla belháborúja idején, amikor Lothár István országrészébe ment át (ad partes Ultra Danubiales se transtulerat), Béláék megfosztották ezen adománytól (HO 1.48-49., RD 88. sz.). Mindez 1269 nyara előtt történt, ld. RA 1614. sz. Valószínű, hogy Lothár az ifjabb királyhoz való átpártolása után kérte csak, hogy a Győr megyei földeket majd ő is adományozza neki, és mivel az elpártolása a belháború idejére (1264. dec.-1265. márc., ld. Zsoldos: Családi ügy 140-141.) tehető, az oklevél legkorábbi kelte 1265 júliusa. Mivel 1267. júl. 25-én István szintén Sároson keltezett oklevelet, így lehetséges, hogy erre az évre kell tenni (emellett az 1266. év biztosan kizárható, mert annak júliusában István bolgár hadjáraton volt, ld. Zsoldos: Családi ügy 141.). 27: [1267.] dec. 14., Patak - István ifjabb király Azon perben, amelyet arkai (de Archay) Konrád és fia: Mihály, lánci (de Lanchi) Jakab és Gergely fia Egyed folytatott a kibocsátó színe előtt Mihály fia Konc (Cunch) ellen lánci Ádám földjének ügyében Szent Miklós nyolcadán [dec. 13.], a felek beszámolója szerint fogott bírák közbenjárásával a következő egyezségre jutottak. A földet Konc átengedi Konrádnak, Mihálynak, Jakabnak és Egyed- nek úgy, hogy vízkereszt másnapján [jan. 7.] papi (de Popy) Benedek, ondi (de Oundi) Egyed és Kornél fia Benedek (vagy közülük legalább kettő) kimenvén
