Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 121 ipsius, qui pro ipso comparuit, voluit repondere pro eodem, nec aliquam potuit perpendere rationem. Datum Bude, in octavis Ephiphanie Domini. Hátulján: Pro Andrea contra Corrardum responsales. a_a sor fölé beszúrva b alatta áthúzva ue. név, az eleje talán elrontva c sor fölé beszúrva d előtte áthúzva: ante litem Csapó fia András 1294 körül halt meg (ld. az RP 259. sz. reg. kommentárját), a többi szereplőt nem sikerült azonosítani. Az oklevél hátulján egy kb. 32 mm-es körpecsét foltja látható. Ez nagyjából egyezik több alországbíró pecsétméretével is (1280: János, ld. 87. sz. reg.; 1284: Domonkos, DL 1177., 99532.; az 1293-1297 közötti Márton alországbíróé kb. 1 mm-rel nagyobb, ami még „hibahatáron" belül van, ld. DL 50552., ám a hivatali ideje már nagyon „belecsúszik" az András halála körüli időbe, így ő kevésbé valószínű). Mivel a per említése más oklevélben nem fordul elő, ezért a kiadót nem állapíthatjuk meg ennél pontosabban, az sem feltétlen biztos, hogy egy alországbíróról van szó egyáltalán. 105: 1284. ápr. 16. - csornai konvent Megjelent egyik részről Herbord comes fia Herbord mester, másik részről Osl bán fia Jakab comes a maga és fivére: Osl nevében, és Herbord, azon szüksége miatt, amely Henrik fia János mester általi fogságba ejtése miatt állt elő, elzálogosította Belud fia János részét Széplak (Zeplak) faluból minden tartozékával és a vásárvámmal (tributo főri) Jakabnak és Osl-nak 32 széles bécsi dénármárkáért (triginta duabus marcis latorum Viennensium), 10 pensával számolva minden márkát. Ezt a részt Szépiákból még Belud fia János adta Herbordnak zálogba 32 széles bécsi dénármárkáért az oklevéladó egy korábbi oklevelében foglalt feltételek szerint. Belud fia János Osl bán fiainál fogja visszaváltani a részét a mondott összegért, és mivel az első elzálogosítás feltételeiről szóló oklevél nem volt Herbordnál, azért az oklevéladó a mostani levelét Herbord elmondása alapján állította ki. D. in oct. Passce a. D. 1284. Eredeti DL 40172. (Múz. törzsanyag, Niczky) Kiadása: ÁÚO IV. 275. (hibáit javítja: Kubinyi: ÁkO 135.); Urk Burg IV. 363. Regesztája: Kubinyi: ÁkO 135. A kiadások közül a burgenlandi okmánytár a szöveghűbb (amennyiben nem vesszük figyelembe Kubinyi jelzett javításait), annyi változtatással, hogy ott 3. sor: evidendas helyett evidentes; 15. sor: obligationis predicte helyett obligationis portionis predicte; 19. (utolsó) sor: tertio helyett quarto. A zálogbirtok továbbadása az Osli nemzetség tagjai között zajlott le (Engel: Genealógia, Osli nem 1. tábla: elágazás, Osli nem 2. tábla: Vicái), akiknek a Sopron megyei Széplak (Csánki III. 632.) régi birtokuk volt. Az oklevél a stílusa alapján hiteleshelyi kiadványnak tűnik (megerősíti a felek zálogszerződését, emellett pontos dátumot tartalmaz, de kelethelyet nem). Az Osli nemzetség saját alapítású egyháza a hiteleshelyi működést is folytató csornai konvent volt (Karácsonyi: Magyar nemzetségek 858.). Mivel az oklevél hátulján lévő pecsétfolt mérete (kb. 39 mm) megegyezik a csornai konvent pecsétméretével (ld. DL 40691., DL 86937.), és különbözik a környék más hiteleshelyeinek pecsétméretétől, ezért az oklevelet az ő kiadványuknak tarthatjuk.
