Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
92 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek esetén, amely így végződne. Tegyük hozzá: az oklevél helynevei egyértelműen Somogy megyére utalnak, ám olyan megyei helynévről sem tudunk, amely így végződött volna (vő. Csánki II. 572-658.), így az is lehet, hogy rossz olvasattal van dolgunk. Az oklevél szerint a bírságot eredetileg a nádor ítélte meg, vagyis a pert az ő színe előtt folytatták le. Logikus lenne, hogy Gergely az ítélet nem teljesítésekor a nádor elé menjen vissza, de a szöveg harmadik személyben említi őt a nádori ember kapcsán (homo Domini Palatini), míg nádori kibocsátó esetén a homo noster megfogalmazás szerepelne. Az ítélet a birtokba vezetésről bizonyára az előző évre esett, aminek a nem teljesüléséről a somogyi konvent oklevelet állított ki. Ezek után Gergely valaki máshoz, a jelen DPM kiadójához ment vissza, és az bírsággal sújtotta emiatt Mátyást. Ezt tartalmazta az itt említett két oklevél. Ezek után a felek már arról számoltak be a kiadónak, hogy kiegyeztek a föld ügyében. Az oklevél hátulján lévő pecsétet 1820-ban még látta a regeszta készítője, aki a következő kommentárral látta el: „Ezen Oklevél ki adójának az akkori Somogyi A1 Ispánt tartom (...) - ki adatott [ti. az oklevél] zárva (clause) a' Petsétet mely az Oklevél jobb szélére volt ütve, két kis vágásonn, ált húzott közötske, tartotta mely most is látható, 's kerek formájú lévénn, az említett ispányi lehetett széle nagyobb mint hossza" (Oklevelek kivonásai 1820. 99.). A zavaros (és a központozással is hadilábon álló) szöveg alapján nem egyértelmű, hogy a pecsét kerek volt, avagy szabálytalan alakú („széle nagyobb mint hossza"). Ez utóbbi esetben egy oldalára fektetett pajzs alakú pecsétnyomót sejthetünk. Mellesleg ha a a regeszta által megadott 1276-os, vagy a Fejér által írt 1277-es évszám helyes, akkor lehetséges, hogy maga IV. László király az oklevél kiadója, hiszen ő 12776. február elején, illetve 1277-ben január végén egyaránt a Somogy megyei Lábodon tartózkodott (Kádár: László itineráriuma 17., 20.), és így Gergelynek volt arra ideje, hogy felkeresse a királyt a panaszával, majd a megegyezésről is beszámoljanak neki embereik útján. Ám az 1276-os és 1277-es évszámra, mint jeleztük, semmi nem utal, így a kiadót is csak egy világi bíróban jelölhetjük meg, aki éppúgy lehetett a király, mint a somogyi ispán. 72: [1278.] máj. 29. - Sándor fia Sándor Azon ügyben, amelyet Aladár folytatott Keled fiai: Péter mester és István ellenében károkozás miatt, a felek fogott bírák közbenjárásával a következőképpen egyeztek ki. Péter és István pünkösd nyolcadán ad Aladárnak egy pej színű (pey coloris) lovat, amit egy jobbágyától vett el, aztán Keresztelő Szent János nyolcadán [júl. 1.] egy másik, ugyancsak pej színű lovat és két márkát, és ha a fizetés napját elmulasztja, bírsággal tartozik. Továbbá Szent Jakab nyolcadán [aug. 1.] három és fél márkát, részint dénárokban, részint becsértékben úgy, hogy ha elmulasztja, a duplájával tartozik. Továbbá ha Aladár ugyanezen a napon ötödmagával esküt tesz a leleszi konvent előtt, Péter és István fizessen neki öt márkát a konvent által megjelölt napon, de ha ők is esküt tesznek ötödmagukkal, az öt márka fizetése alól mentesüljenek. Továbbá Szent Mihály nyolcadán [okt. 6.] négy márkát tartoznak fizetni, részint dénárokban, részint becsértékben úgy, hogy ha elmulasztják, az első kifizetésük semmis lesz. Továbbá Szent Mihály 22. napján [okt. 20.] Péter és István Székely (Zekul) faluban menjen börtönbe egy napra 20 nemessel, egy napra pedig 10 nemessel együtt. D. dominica prox, ante pentecost. Eredeti DL 82890. (Zichy család, zsélyi 1. A. 27.) Említi a 76. sz. DPM-oklevél. Kiadása: Zichy I. 59-60. Regesztája: Piti: Szabolcs m. 16. sz.
