Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 93 A kiadásban 59. old. 20. sor: ipsarum helyett ipsorum. Az oklevél kiadóját a hátuljára nyomott pecsétje azonosítja, amelynek körirata Zichy szerint: S. ALEXANDRI. COMITIS. FILI. ALEXANDRI, (az oklevélen jelenleg ennek csak egy töredéke látszik, de a közölt felirat gond nélkül rekonstruálható - ám „FILI" helyett a nyelvtanilag is helyes FILII áll). Az oklevél keltét Karácsonyi János 1278-ra tette, párhuzamot vonva egy másik, 1278. évi oklevéllel (76. sz. reg.), amelyben szintén az itteni felek perelnek egymással, és említik, hogy Sándor bán oklevele fizetési kötelezettséget írt elő Keled fiainak, amit azok Aladár elmondása szerint elmulasztottak (Id. HH 140-141.130. sz.). Piti Ferenc 1308-1310 közé keltezte a levelet, mivel az azt kiadó Sándor mester „1308. márc. 16-i oklevélben szerepel először tisztségviselőként [ti. Szabolcs megyei alispánként], utoljára pedig 1310. júl. 7-én" (Piti: Szabolcs m. 14. sz. utáni kommentár). Az oklevelet azonban nem Gutkeled nb. Karászi Sándor fia Sándor szabolcsi alispán adta ki (bár területi vonatkozása kétségtelenül ez a megye, ld. a hivatkozott 76. sz. regesztát), hanem az a (szintén Gutkeled nb.?) Sándor fia Sándor, aki 1272-1273 között országbíró volt. A két személy a korábbi szakirodalomban többször keveredett, szétválasztásukra ld. Zsoldos: Karászi Sándor 386-388. A kiadót a pecsétje azonosítja: a jelen DPM hátuljára nyomott pecsét mérete és ábrája egyértelműen Sándor fia Sándor országbíró pecsétjének feleltethető meg (DL 40121.; ld. még Kubinyi: Pótlék 3. sz. ábra; Karácsonyi: Magyar nemzetségek 1312. [a vonatkozó rész Csorna József munkája!]), és nem Sándor szabolcsi alispán sigilluma, aki megyei hatóságként egyébként is a szolgabírákkal együtt pecsételt (ld. DL 76203., 82829., 82830.). Sándor országbíró 1273-ban tűnik fel utoljára a forrásokban (ld. Zsoldos: Archontológia 351.), és a felperes Gutkeled nb. Aladár 1284-ben halhatott meg (Karácsonyi: Magyar nemzetségek 529-530.), a szabolcsi hatóság előtt a 14. század elején már a fia, László perelt (Piti: Szabolcs m. 12., 13., 15. sz.). így Karácsonyi 1278-as datálása helyes lehet, már csak azért is, mert a viszonyításként használt másik oklevélben „Sándor bánnak" nevezett személy biztosan azonosítható az itteni Sándor fia Sándorral, mert IV. László egy alkalommal őt is Alexandro bano iudice curie nostre címmel illette (AUOIV. 2.). 73: [1278. jún. 15. előtt] - johannita szerzetes, türjei prépost, soproni bíró Miklós soproni (de Suprunio) plébános István csornai prépost (prepositus ecclesie sancti Michaelis de Charna) jelenlétében betegsége miatt a következő végrendeletet (;testamentum) teszi: a saját balti (de Woolf) szőlőjét, ami nem az egyház birtoka, hanem ő a saját kezeivel ültette és gondozta azt, a maga, a szülei, [fivérei] és mindennemű felmenője lelkének a megváltásáért a csornai egyháznak adja örökös birtoklásra azon feltétellel, hogy halála után a mondott egyház testvérei gondoskodjanak a testéről és leikéről, annak temetőjében (in cimiterio) nyugodva. Ezt a rendelkezést a következő tanúk jelenlétében tette: a türjei (de Churlee) prépost, két soproni ferences és egy szintén ottani johannita (in presentia ... duorum fratrum minorum necnon cruciferi de Suprunio), a városi bíró és két polgár. Az oklevelet a soproni johannita szerzetes és a többiek pecsétjével erősítették meg. Eredeti DL 1028. (MKA, Acta ecclesiastica 37. 79.) 1809. évi másolata: Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Csornai konvent magánlevéltára 5221. (DF 264832.) Kiadása: Sopron I. 44-45.; Urk Burg II. 125. A két kiadás közül a soproni oklevéltár adja vissza hibátlanul a szöveget. Az oklevélről három hártyaszalag függ, amelynek a pecsétjei hiányoznak. Miklós az adományt a soproni johannita rendház vezetője előtt is írásba foglaltatta 1278. jún. 15-én (Urk Burg II. 110-11.), amelynek a keltezése alapján tehetjük ezt az oklevelet is erre az évre, valószínűleg nem sokkal ezen időpont elé. A jelen
