Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 91 (HO VI. 450-451.), tehát bármelyik országgyűlésre elküldhette emberét, magunk az 1277. évi keltezést látjuk a legvalószínűbbnek. Egyébként arról is maradt fent konkrét említés, hogy az 1277. évi országgyűlésen a kunok küldöttsége szintén részt vett (S. Kiss: Generalis congregatio 31.), igaz, ez az 1299. évi eseményen is így lehetett. Az oklevél kiadója mindenképpen valamelyik világi nagybíró, aki a többi báróval együtt ítélkezett. Mivel az ügymenet egyéb állomásait nem ismerjük, és ezen az országgyűlésen lényegében az összes fontosabb előkelő jelen lehetett, így a DPM kiadója pontosabban nem állapítható meg. Tegyük hozzá: Óvári Konrád előszeretettel pereskedett a nádorok előtt, és ekkor talán már az a Csák nb. Péter tölthette be ezt a tisztet, aki somogyi ispán is volt egyben (Zsoldos: Archontológia 194.), ráadásul a feldúlt falu éppen Somogy megyébe esett. Ezen felül Konrád már 1276-ban is kérte ezen Péter nádor segítségét egy másik ügyben, aki a rokonának ( cognatus) is nevezte őt (RP 174. sz.). Ez ugyan nem teszi teljesen bizonyossá a nádor személyét, de ezen ügy leginkább „megfelelő" tórájának mégis ő mondható. 71: [1255-1278.] jan. 28-febr. 28. - világi bíró (IV László király?) Egyik részről Iharos fia Gergely comes serviense: István, másik részről csízi (de Ches) Mátyás comes serviense: Adorján az oklevéladó színe elé járultak, és István bemutatta az oklevéladó egy korábbi levelét, és a somogyi konvent egy oklevelét arról, hogy horpácsi (de Hurpahc) István nádori ember a mondott konvent tanúságával köteles bevezetni Gergelyt Mátyásnak egy Györki (Gyrky) nevű birtokába azon bírságok fejében, amelyekkel őt elmarasztalták, ám Mátyás a bevezetés napján tilalmazta Gergelyt, amiért az oklevéladó bírsággal sújtotta. Amikor pedig a felek megjelentek a színe előtt, Mátyás serviense, Adorján azt mondta, hogy Mátyás megváltotta a birtokot Gergelytől, és ezért böjtközép 15. napján 14 márkát fizet neki a somogyi konvent előtt részint az országban forgalomban lévő dénárokban (in denariis, prout in regno currit), részint becsértékben. Ugyanezen a napon Mátyás a bírságokat is kifizeti, és ha elmulasztaná a fizetés napját, kétszeres büntetésbe essen. Datum — sas post dominicam exurge, feria secunda. Eredetije nem fellelhető. Kiadása: CD V/2. 421. (Ex authent. Méreyano desumsit Steph. Horváth). Regesztája: Oklevelek kivonásai 1820. 98. Az oklevél mára már nem található meg a Mérey-levéltár középkori anyagában. A regeszta 1276-ra keltezte a levelet, azzal az indoklással, „minthogy más Oklevelek szerént, Gergely Iharus fia, ez üdőben élt, a' fent ki tett esztendőt [ti. 1276-ot] lehet alittani mint ki adás üdéjét" (Oklevelek kivonásai 1820. 99.). Fejér pedig 1277-es keltezéssel látta el a fejregesztában külön indoklás nélkül, talán a diplomát átíró Horváth Istvántól származik az évszám hasonló logika alapján. Iharos fia Gergely életidejéből temészetesen nem állapítható meg ennyire pontosan az évszám. Gergely 1255-1278 közötti forrásokban tűnik fel, fiai pedig 1294-ben léptek fel a maguk nevében egy földbirtokügyben, vagyis akkor már biztosan halott volt (1255: RA 1030. sz., 1278: RP 190. sz., 1294: ÁÚO V. 103-104. Életére és rokonságára ld. Wertner: Az első Eddeiek, főként 82- 83.). Horpácsi István nádori emberrel Apor nádor 1298. évi oklevelében is találkozunk, hasonló szerepkörben, csak ott már ezen Gergely fiának, Iharos mesternek az érdekében járt el (RP 286. sz.). A szöveg több helyen romlott, és a keltezés az itt leírt formában igen szokatlan, inkább a feria secunda post dominicam exurge lenne elvárható (1277 esetében a napi kelet febr. 1.). Ez esetben a „sas" végződés a kelethelyre utalna, már csak azért is, mert nincs olyan szó az időkeltezések
