Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
74 Szó'cs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek hogy a földet ő vette meg. Mivel ott ezt a dátumot nem a kézenfekvő Kisasszonyhoz, vagy a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepéhez viszonyította, hanem úgy írta le, hogy „Szent Bertalan 22. napján" (in vicesimo secundo die S. Bartholomaei Apostoli, CD VI/2. 345.), úgy tűnik, hogy az azt elrendelő oklevél Szent Bertalan napján (aug. 24.), vagy legalábbis a körül kelt. Az itteni DPM-ben a kiadó arra utasította az egri káptalant, hogy aug. 8-án írja elő a feleknek, hogy mikor jelenjenek meg a színe előtt. A két dátum elég jól összevág: aug. 8-án könnyen elképzelhető, hogy a káptalan egy pont két hetes, aug. 22-i határnapot adott az alországbíró színe elé, aki aztán, meghallgatva a felek panaszát, szept. 14-re adott új határnapot. így nem kizárt, hogy ezen oklevél kiadója is István alországbíró. Sajnos sem ezen DPM, sem az 1274. szept. 20-i kiadvány nem maradt fent eredetiben, csak Fejér kiadásából ismerjük mindkettőt, így sem az oklevelek írásképét, sem a hátlapi pecsétméretet nem tudjuk összevetni, így ezt az állítást nem ellenőrizhetjük. Ha az oklevél tényleg 1274-ből való, akkor az összefüggések alapján csak István alországbíró lehet a kiadója (a szöveg a királyról itt harmadik személyben beszél, amikor királyi embert említ „homo noster" helyett). László király 1274. júl. 19-én még Esztergomban keltezett, aug. 2-án azonban már Zólyomban (Kádár: László itineráriuma 12.) A jelen DPM korponai kelethelye félúton van, ám az 1274. év esetén a napi kelet júl. 20-ra esne, vagyis a királyi udvar nem lehetett még ott. Ha feltesszük, hogy az alországbíró előrement, akkor lehetséges lenne ez az év, egyébként nem. Az azonban valószínű, hogy a kiadó egy országbíró vagy alországbíró, ha nem is konkrétan István. 55: [1270 után-1310 előtt (1274.?)] júl. 26., Föveny mellett - Péc nb. György fia Dénes nádor? A személyesen megjelenő Mihály fia Mihály Búzád fia Atyusz ellenében, akinek a nevében serviense: Vs fia Jakab jelent meg, Szent Mihály 15. napjára [okt. 13.] kapott határnapot Szemenye (Zemené) föld felosztása és Felfalu (Felfolu) ti- lalmazása kapcsán. D. iuxta Fuen in crast. b. Iacobi ap. Eredeti DL 47751. (Múz. törzsanyag, Szalay) Kiadása: CD VIII/7. 372.; ÁÚO XII. 675.; Urk Burg II. 75. A három kiadás közül Wenzel okmánytára és a bugenlandi okmánytár a mérvadó, a következő változtatásokkal: ÁÚO XII. 675. 2. sor: quod helyett qui; Urk Burg II. 75. 3. sor: Felfólu helyett Felfolu. A felek a Hahót (Búzád) nemzetség tagjai voltak (Engel: Genealógia, Hahót nem 1. tábla; Hahót nem 2. tábla: Búzád ága). A pert a továbbiakban nem ismerjük, így csak a kelethely adhat támpontot. Karácsonyi János 1275-re helyezte az oklevelet, mert csak ekkor volt „Fövény közelében s julius végén e levél kelte helyén és napján országgyűlés" (HH 164-165. 250. sz.). A fövenyi országgyűlés azonban nem 1275-ben, hanem 1289 júniusában volt, 1275-ből nem ismerünk még hasonló eseményt sem (Szűcs: Utolsó Árpádok 320.; ÁMTF II. 385.), ráadásul a keltezésből ugyan következtethetünk valamiféle hosszabb letáborozásra a település mellett, ám a szöveg országgyűlésre konkrétan nem utal. A peres felek közül Mihály fia Mihálynak az utolsó datálható felbukkanása 1274, amikor éppen az itteni Atyusznak adott el egy Szamárfalva nevű földet, amely kapcsán szintén pereskedés folyt (ÁÚO IX. 106.; 56. sz. reg.). Hogy ezek a perek időben közel estek-e egymáshoz, nem tudni, bár a szamárfalvi per DPM-ja a Föveny közelében található Fehérvárott kelt aug. 1-jén, így akár ez a két DPM is összefügghet. Ha az összekapcsolhatóság fennáll, akkor az itteni DPM kiadási éve is 1274, és kiadója valószínűleg Péc nb. Dénes nádor. Az összefüggésre a peres felek személye, és a kelethelyek és keltezési idő közelsége utalna, illetve az, hogy pont szomszédos földek ügyeit tárgyalja, hiszen Szamárfalva éppen Szemenye mellett feküdt (vö. ÁÚO X. 361., a zalai konvent 1299. évi oklevele). De még ez sem ad teljes bizonyosságot, így az 1260-es évek elejétől, Atyusz első felbukkanásától egészen a 14. sz. elejéig, haláláig (ld.
