Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 73 Szemelnye föld megvételéről az itt megjelenő Demeter apja: Simon 1269 májusában állapodott meg, és július 26-án még nem fizette ki a teljes részletet (lásd a 31. és 33. sz. regesztákat). A föld végleges eladására két héttel később került sor, 1269 augusztusában, ám akkor már Simon fia Demeter jelent meg, mert az apja ezalatt a két hét alatt meghalt (lásd ÁÚO VIII. 242-243.). Itt viszont már júl. 25-én úgy jelenik meg a fiú, vagyis Demeter, hogy határosként ellentmond, vagyis ekkor már Szemelnye a tulajdona volt, és az apja sem élt. így ezen oklevél keltének legkorábban 1270 júliusára kell esnie, így Chulen is királyi alországbíró. Karácsonyi János ezt a pert 1272 és 1280 közé helyezte, és összefüggésbe hozta az 57. sz. DPM-val és a CD V/3- 513-514. és CD VI/2.343-344. (= CD VIII/4. 638.) alatt olvasható oklevelekkel. Ezek egyikében László királynak jelentett a jászói konvent: nyilván innen van a Karácsonyi által megállapított évkör nyitódátuma, a záródátum pedig a szintén ott felbukkanó Aba nb. Púd ispán halálának legkésőbbi feltételezhető időpontja, vagy Aba nb. Demeter fia Demeter utolsó felbukkanása (ld. Karácsonyi: Magyar nemzetségek 992., vö. uo. 20., 26.). Az összefüggés a perek között helyes lehet, és azt is tudjuk, hogy a per 1274 körül zajlott. A per alapját a fent ismertetett 1269. évi adásvétel képezte: Szemelnye az Aba nemzetség birtoka volt, és Aba nb. Púd úgy adta el Tekele nb. Simonnak, majd végül Istvánnak, hogy nem kérte ki a teljes nemzetség beleegyezését. Ez váltotta ki Aba nb. Demeter fia Demeter perét Simon fia Demeterrel szemben. 1274. szept. 20-án István alországbíró előtt hiába állította Simon fia Demeter, hogy az adásvételről rendelkezik az egri káptalan oklevelével - Aba nb. Simon fia Simon szerint Púd comesnek nem lett volna joga a földet eladni, ezért dec. 13-ra megidézték Púd comest is, hogy a szavatolási záradék értelmében lépjen fel Demeter fia Demeter ellen, Simon fia Demeter védelmében. A felperes Demeter fia Demeter azonban nem jelent meg decemberben, ezért bírsággal sújtották (57. és 59. sz. reg.). Ehhez a perhez kapcsolódik az egri káptalan István alországbíróhoz intézett oklevele, amelyben a káptalan azt igazolta, hogy Simon fia Demeter kifizette azt az 1 márka bírságot, amellyel Demeter fia Demeternek tartozott (CD VI/2. 343-344. = CD VIII/4. 638.). Ez az oklevél még 1274 szeptembere előtt kelhetett, vagyis a fenti két oklevél előzménye volt, hiszen István alországbírót ekkor leváltották. Ismerjük ezen kívül a jászói konvent egy kiadványát, amelyben jelentik IV. László királynak, hogy levele értelmében megidézték színe elé Artolf fia Pudot Simon fia Demeter ellenében jan. 28-ra (CD V/3. 513-514.). Mivel az itteni persorozatban Artolf fia Púd Simon fia Demeter oldalán áll, és mindketten Demeter fia Demeter ellen lépnek fel, így nem egyértelmű, hogy ezen oklevélnek köze van-e az itteni perfolyamhoz, és ha igen, akkor milyen módon. A jelenlegi DPM valószínűleg ennek az egésznek az előzménye: amikor az adásvételt el nem ismerő (vagy talán arról nem is tudó) Aba nb. Demeter fia Demeter próbálta megjárni a föld határait, akkor az új tulajdonos Simon fia Demeter magát határosnak mondva megakadályozta ezt, és ekkor kezdődött a fent ismertetett perlekedés. Nem kizárható azonban az sem, hogy ez a DPM az 1274. évi per utáni: esetleg végül Demeter fia Demeternek ítélte a földet a pert befejező, itt említett Chulen alországbíró, és utasította a birtok bejárására, de Simon fia Demeter nem ismerte el az ítéletet, és akadályozta végrehajtását. Véleményünk szerint ez az utóbbi lehetőség kevésbé valószínű, mert ez esetben a földet elvesztő Simon fia Demeter nem mondott volna ellent hivatalosan a határjárásnak („idem Demetrius, filius Symonis reambulationi dictae terrae contradicendo" CD VI/2. 344.), hiszen egy érvényes ítélet után nem is lett volna mire hivatkoznia a káptalan színe előtt. Úgy tűnik, hogy Simon fia Demeter - erőszakos fellépése ellenére - meg volt győződve, hogy a föld hivatalosan őt illeti, tehát az itteni oklevelet leginkább az 1274 őszén zajlódó tárgyalások előzményének tekinthetjük. Ezzel a kiadási idejét 1270-1274 közé tehetjük. Tegyük hozzá: mivel a határjárás alországbírói oklevél rendelése alapján történt, valószínű, hogy valamiféle perlekedés megelőzte azt, de egyéb források híján erről nem tudunk többet. Ha ez a DPM mégis 1274 utáni, akkor a felső határa leginkább 1282. Az itteni felperes 1282-ben, az alperes 1280-ban bukkan fel utoljára, viszont Simon fia Demeter legnagyobb fia csak 1302-ben lép fel először saját jogán (Karácsonyi: Magyar nemzetségek 26., 991.). Az viszont, hogy a peres felek mégis kb. egy időben tűnnek el a kútfőkből, jelezheti azt, hogy a földdel kapcsolatos viszály ekkortájt véget ért közöttük. Az oklevél kiadója nagy valószínűséggel országbíró, vagy alországbíró lehet, hiszen a per az ismert források szerint végig az alországbírói fórum előtt zajlott (Chulen, István). István alországbíró 1274. szept. 20-i levele szerint egy korábbi kiadványa alapján Simon fia Demeternek szept. 14-én kellett bemutatni az egri káptalan oklevelét arról,
