Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 45 becsértéke fejében, amivel Brezou és Péter neki tartoznak, és Brezou szavatolja az asszonyt a szolgák ügyében. Az asszonyok pedig bármely, az oklevéladó által 3 márkára becsült szolgát kötelesek elfogadni a mondott fivéreiktől. Eredetije 1868-ban Botka Tivadar szerint a Tajnay család levéltárában. Kiadása: Botka: Bars m. 2-3.; Palásthyak III. 7-8. (Botka alapján) Az oklevél mára már elveszett, és csak Botka Tivadar terjesztésre nem kerülő művében - amelyet a Bars megyei monográfiájának oklevéltárául szánt - maradt fent az átírása, ám a tördelés szakszerűtlensége miatt a kinyomtatott példányok nem kerültek forgalomba. (Az okmánytár történetét, pontos címét és egyéb bibliográfiai adatait Ruffy Pál ismertette néhány mondatban: Ruffy: Bars 461., Id. még Keglevich: Garamszentbenedeki apátság oklevelei 11. 3. jz.). Innen vette át Palásthy Pál a családi okmánytára számára. A jelen DPM ügye összefüggésben áll egy másik, a nyitrai káptalan által kiadott oklevéllel, amely szerint Bors fiai és a mondott özvegyek elhalasztották azt a pert böjtközép 16. napjára, amelyben Fülöp esztergomi érsek színe előtt kellett volna megjelenniük az Invocavit-vasárnap előtti szombat nyolcadán a megegyezés reményében. Amennyiben pedig az ott felsorolt döntőbírák nem tudnak egyezséget teremteni közöttük, a halasztás nyolcadán (tehát böjtközép 23. napján) a felek jelenjenek meg peres ügyükkel az érsek színe előtt (Botka: Bars m. 1.). Fülöp érsek 1262-1272 között viselte hivatalát (Zsoldos: Archontológia 81.), így ezt a kiadványt is erre az időszakra tehetjük. Továbbá az esztergomi káptalan egy 1265. évi oklevele szerint Fülöp esztergomi érsek ítélt a fenti perben a jegyajándék és leánynegyed ügyében (HO VIII. 101-102. Az ott igazolt kifizetés nem pont az itt megjelölt összeg volt, tehát nem a bírságra vonatkozott, de egyértelműen ehhez a perhez kötődött. A fenti két oklevél egyébként nem teljesen ugyanúgy írja le a peres felek közti rokonsági kapcsolatokat, mint az itteni DPM). Mindez alapján 1265-re tehetjük ezt az oklevelet (esetleg 1264 végére, hiszen nem tartalmaz napi keletet), és a kiadóját az esztergomi érsekkel azonosíthatjuk, akinek a színe előtt folyt végig a per. Ennek nem mond ellent az sem, hogy P. nyitrai főesperest a saját emberének mondta, hiszen ebben az időben két nyitrai főesperesség is létezett, az egyik a nyitrai püspökség, a másik az esztergomi érsekség keretein belül (Kristó: Vármegyék 347-349.). 19: [1252-1266.] ápr. 10-18., Mórichida - Amadé győri püspök Tömördi (de Temerd) Lőrinc fiai: Hektor mester és fivére az oklevéladó színe elé idézték Trisztánt, Mikét, Sándort, Ivánt, Csépánt és Mártont, jáki (de lak) nemeseket, kérvén tőlük az anyai ősüknek (avid), ti. jáki Lőrinc leányának a leánynegyedét. Húsvét 15. napján Trisztán meg is jelent a maga, és Iván, Mike, Sándor és Márton nevében (Csépán nem jött és nem is küldött senkit), és azt mondta, hogy ez a per nem csak őket, hanem másokat is érint a nemzetségéből. Ezért a felek akaratából az oklevéladó elrendelte, hogy Szent György vigíliáján [ápr. 23.] Hektor vagy fivére menjen ki a mondott nemesek földjére, és azokat összehívva a vasvári káptalan tanúságának, és az oklevéladó poroszlóinak, ti. Egyed simonyi (de Symean) papnak és Flórián patyi (de Pog) papnak a jelenlétében járják meg a határokat, és vegyék el azt a mennyiséget a földből, amennyiről úgy tudják, hogy az ő mondott ősüknek (avus) a földje volt, továbbá a szolgáikat és szolgálónőiket is vegyék magukhoz, bárkinél találják meg őket. A föld, a szolgák és szolgálónők elfoglalóit, illetve az ellentmondókat, ha vannak, idézzék az oklevéladó színe elé áldozócsütörtök nyolcadára, és akkor
