Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
46 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Trisztán és a többiek is jelenjenek meg. D. in ponte Mauriciifer. quart, post quind. pasce. Eredeti (Urk Burg szerint): Burgenländischen Landesarchiv, Niczky-FA. Fase. 96. (DF-jelzete nincs) Kiadása: Urk Burg III. 283. Az itt felbukkanó Ják nb. Márton 1279. okt. 6-án már halott volt (HO IV. 60.), így ez az év az oklevél kiadásának felső határa. A terminus post quemet már sokkal nehezebb megállapítani, és az itteni személyek felbukkanása alapján (ld. Engel: Genealógia Ják nem 2. Rába-balparti főág 1. tábla: elágazás; Karácsonyi: Magyar nemzetségek 708-712.) akár az 1250-es évekig is visszavihetjük. Csak némileg szűkíti le a kört egy kronológiai megfigyelés: az oklevéladó előtt húsvét 15. napján jelentek meg a felek, és nekik a birtokra való kiszállásra ápr. 23-át jelölte meg. Mivel a kiadott parancs és a határjárás között is el kellett telnie némi időnek (legalább egy hétre előre jelölhette meg a határjárás időpontját, de valószínűleg ennél is több időt hagyott), ezért az olyan évek jöhetnek számításba, amikor a húsvét igen koránra, március végére, április legelejére esett. Ha az oklevél kelte és a kiadott határnap között csak 4 napos különbséggel számolunk (ami elég kevés, valószínűleg az oklevéladó jóval több időt hagyott ennél), akkor húsvét így is ápr. 3-ra esne a kiadás évében. Ez esetben a következő évek jöhetnek számításba az 1250-es évek (az első ismert DPM-oklevelek megjelenése) és 1279 között: 1252, 1255, 1258,1263, 1266, 1269, 1274, 1277, 1279. Ha úgy számolunk, hogy az oklevéladó legalább másfél hetes határidőt hagyott a birtokra való kiszállásra, akkor az 1274. és 1279. év kiesik. Az oklevéladó előtt a leánynegyed ügyében döntöttek, ami egyházi bíróságok illetékességébe tartozott, amit az is erősít, hogy a saját kiküldött emberei papok voltak. Az oklevéladó a Győr megyei Mórichidán keltezett, míg a kiküldött papok a Tömörd (mai Pósfa) közelébe eső simonyi és patyi papok voltak. Ez alapján nem egy főesperest, inkább a győri püspököt sejthetjük a kiadvány mögött. A kelethely, Mórichida, a Pok nemzetség tulajdona és ősi fészke volt, (ld. ÁMTF II. 610., 619.), sejthető tehát, hogy az oklevél kiadója a Pok nemzetséghez állt közel, és a fenti időhatáron belül Amadé győri püspök (1251/1254-1267) tényleg a Pok nemhez tartozott (Zsoldos: Archontológia 92.). Amadé hivatalviselési ideje egyébként pont egybevág azzal is, hogy a kiküldendő embereket „poroszlóknak" nevezte, amely inkább a korábbi időkre, legfeljebb az 1250-60-as évekre volt jellemző, utána már csak elvétve (Szőcs: Nádori intézmény 228-230.). Az oklevéladót tehát Amadé győri püspökkel azonosíthatjuk. Mivel nincs külön arról adatunk, hogy ő, vagy bárki más április folyamán melyik évben keltezett még Mórichidán (vö. ÁMTF II. 609-610.), így a keltezést a fentieknél jobban nem tudjuk leszűkíteni. 20: [1265-1266.] júl. 9-10., Lipcse - IV. Béla Az oklevéladó színe előtt megjelent Ják (lak) nb. Trisztán a maga és Pósa fia Csépán nevében, Tamás és fivére: Mihály, Ják fia Mika, Artuna fia Márton, Gergely fia Sandur, Bertalan fiai: Dániel és Miklós, Chuna fia Iván, és elmondták, hogy a Répce és Kőris közötti (inter Rebchem [2) Rebekám] et Keurus) földnek - amely föld Iván fia Mártontól jutott hozzájuk peres úton - a heted részét átengedik örökös birtoklásra Ebed fiainak: Keménynek, Rénoldnak és Jáknak, és a nemzetség bármelyik ágával szemben szavatolják őket a birtokrész ügyében. Bár a vasvári káptalan oklevele szerint Ebed fiainak csak kilencedrész járna a földből, de elmondásuk szerint Ebed igen sokat fáradt a föld megszerzésében és nagy költségei voltak ezzel kapcsolatban. Elmondásuk szerint a föld K-i irányból a Rábához (ad Rabam) csatlakozik, Ny-ról pedig Taszár (Tazar) földdel
