Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 41 lehetőségét. Tegyük hozzá: ha Simon a kiadó, akkor az 1264. év kiesik, mert az év júl. 12-én Lipcsében tartózkodott (15. sz. reg.). 13: [1263.] dec. 20., Vasvár - Csák nb. Csák fia István vasvári ispán Mikor az oklevéladó a király parancsára Benedek mesterrel együtt Vas megyében tolvajok és gonosztevők felett ítélkezett, a nemesek, várjobbágyok, hospesek, várnépek, udvarnokok és a királyné népei tolvajnak mondták Keled fiait: Farkast és Keledet, továbbá azok két serviensét: Illést (Elyas) és Yliast. Ebed (Wbed~Wbet) fiai pedig azt állították, hogy oklevelük is van Benedek mestertől arról, hogy a színe előtt Keled fiait és servienseiket elítélték. Ezért a kibocsátó megparancsolta Keled fiainak, hogy ha ártatlannak vélik magukat, jelenjenek meg színük előtt a karácsony nyolcadát [jan. 1.] követő hétfőn, különben [bűnösként] hirdetik ki őket. D. in Castro Ferreo in vig. Thome ар. Eredeti DL 47730. (Múz. törzsanyag, Jankovich) Kiadása: Kubinyi: ÁkO 56-57. (vö. Kubinyi: Pótlék 9.); ÁÚO X. 462-463.; Urk Burg I. 364-365. Fordítása: Levéltárak-kincstárak 154. Az oklevél datálása nehezen meghatározható. Kubinyi 1267 körűire tette, mint minden más olyan oklevelet, amely a Ják nb. Ebed-fiak és a Hahót nb. Keled-fiak perével kapcsolatos (az oklevelek csak egymást datálják). Hans Wagner szintén a többi oklevéllel vont párhuzamot (Urk Burg I. 362-364., 541-545. sz.), az összes oklevelet 1267 és 1269 közé téve, megjegyezve, hogy az egyes diplomák pontos sorrendje és éve nem megállapítható (Urk Burg I. 362. 541. sz. oki. kommentárja). Az összes ilyen oklevél datálatlan, de egyik darabját Karácsonyi János 1267-re keltezte (HH 130-131. 81. sz.), ám, mint Szentpétery rámutatott, ez az év pont valószínűtlen, inkább csak az időszak elfogadható (RA 1536. sz.). Érszegi Géza (a fordítás készítője), kilépve a fenti évkörökből, 1262-re tette ennek a DPM-nak a keltét, mivel az itt említett Benedek mestert a királynéi udvarispánnal és vasi ispánnal azonosította, aki 1262 és 1263 között viselte ispáni tisztségét (vö. még Zsoldos: Archontológia 224.), feltételezve, hogy vasi ispáni tisztsége miatt jelent meg bírótársként. Az azonosítás helyes lehet, ez esetben Benedek mesteri címe az 1259-ben viselt királynéi tárnokmester posztra utal (az ekkortájt magasabb tisztséget viselő másik két Benedek az ifjabb király szolgálatában állt, ld. Zsoldos: Archontológia 289.). A szöveg vélhetően azért nem utal a vasi ispánságára, mert már nem viselte. Csák fia István 1263-1264 folyamán váltotta Benedeket minden hivatalában: ő lett az új királynéi udvarispán és vasi ispán is egyben. A hivatalváltás pontos ideje nem ismert, 1263. máj. 25-én még Benedek töltötte be e címeket, 1264. márc. 9-én már István (Zsoldos: Archontológia 224.). Vélhetően a dec. 20-i, Benedek mesterrel közösen kiadott levélben éppen az újonnan hivatalba lépő vasi ispán bíráskodását kereshetjük, a régi ispánnal közösen tartva ezt a gyűlést, aki korábbi pozíciója révén segített neki megszervezni és lebonyolítani a dolgot. Ezért említik Ebed fiai hogy rendelkeznek Benedek mester oklevelével, ami szintén bűnösnek mondja ki Keled megvádolt fiait: Benedek azt nem sokkal korábban, még vasi ispánként adta ki. Az ügy részletesebb összefüggéseire ld. Szőcs: Sopronkertes. 14: [1263-1270. (1263-1264?)] febr. 11. - István ifjabb király Egyik részről J[ób] pécsi püspök és fivére: Zah, másik részről „Tar" (Clavus) Detre mester és atyafia: F[ülöp] fia Lukács és 11 serviense, akiknek a neveit az oklevéladó korábbi levele tartalmazza, Gyertyaszentelő Boldogasszony nyolca-
